Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 6. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Első közlemény

484 BÁNFFAY SIMON ÉSZREVÉTELEK AZ ÁLT. MAGÁNJOGI TÖRVÉNYper fictionem a birtokháboritási kérdésben egyik közbirtokost a másik képviselőjének kell tekintenem ugv, hogy a többinek védelmi joga egyben is összpontosulhasson. Mert az érdek már természeténél fogva annyira közös, hogy egyik sérelme a többire, s a többié az egyre is visszahat. Már a római jog is azt tartotta, hogy a közös dolog egyik részese is megindíthatja a pert, s az ebben hozott Ítélet a többi javára is esik: „Si fundus cui iter debetur, plurium sit, unicuique is solidum competit actio — — et victoria et aliis proderit (1. 4. § 3. D. S. serv. vind. 8. 5.). Ezen elvnek különösen a közbirtokosság birtokkereseteinél annál inkább kell állnia, mert a birtok tényleges állapot levén, ennek háboritásával vagy elvételével minden közbirtokos eddigi birtokbeli állapota változik; jogának kell tehát lenni mindegyiknek külön, hogy saját előbbi állapotát visszaszerezze, mi csak ugy lehetséges, ha az eddigi egész birtok haboritása megakadályoztatik, vagy elvétele esetében visszaszereztetik. Hogy ennek a többi birtoktársra is visszahatása van, a dolog természetéből foly, s ép ezért a kereső felet a többiek hívatlan képviselőjének tekinteni nem lehet. A 26. § tehát a mondottak nyomán ilyforma szerkezetet nyerne: „Ha valamely dolgot többen birnak, a birtokkereset mindegyiket, nemkülönben azt is megilleti, ki valamely dolgot használat, vagy jogainak biztosítása végett, avagy mint zárgondnok birlal, valamint minden birlalót,, ki birlalatától erőszakkal, vagy jogellenes cselekménynyel fosztatott meg". Nem kétlem, hogy a 27. § is az elévülési időt azon időponttól számítja, mikor a birtokháboritás vagy elvétel a birtokosnak illetőleg birlalónak tudomására jutott; de akkor ez a kétség elhárítása tekintetéből nyilván kifejezendő. Annak pedig, hogy a hibás birtok kifogása miért évüljön el előbb mint a birtokkereset, okát egyáltalán nem látom, s pedig annál kevésbbé, mert a 24. § e kifogás érvényesítésére nem követel külön keresetet, s mert ha a kifogás alapo san tehető, ezt a birtok védelme tekintetéből mindig és mindaddig meg kell engedni, mikor és meddig a birtokkeresetek megindíthatok ; ha pedig e kifogás nem lenne alapos, a bíró amúgy is elveti. A jogbirtokról rendelkező §§-ra inkább csak néhány styJaris észrevételt teszek, a mennyiben elvben a mai jognézettel, hazai törvényeinkkel és szokásainkkal megegyeznek. Egyáltalán az egész javaslatban sok oly kifejezést találok, mely az én nyelvérzékemmel összeütközik ; nem levén azonban feladatom a szövegezés minden gyengéire kiterjeszkedni, csak néha érintek egyet-mást, mi olvasás közben a szemembe ötlött, a nélkül hogy e részét is különös kutatásom tárgyává tettem volna. Feltűnik például, hogy