Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 6. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Első közlemény

4-82 BANF ION ÉSZREVÉTELEK AZ ÁLT. MAGÁNJOGI TÖRVÉNYgalmának közvetítésére feljogosítva nincs". Ez által több orgazdától az interdictum retinendae possessionis megóvatnék. A 17. §-ban azon szabvány, hogy a birtokos halála által a birtok elveszíttetik, a mint látom, amaz elv fentartása végett vétetett fel: haereditas jacens nunquam possidet. Ennek kimondása s netáni következményeinek fejtegetése a tudományra lenne bízandó; de, minthogy bizonyos esetekben az elbirtoklásnál az örökhagyó birtoklási ideje az örökösnek beszámittatik, s a birtokkeresetek az örökösökre is átszállnak (25. §), a törvényből kihagyandónak vélném, mert az emiitett esetekben csak zavart okoz, positiv haszna pedig nincs. Elveszíttetik az ingó dolog birtoka a 15. § szerint, ha valaki az őrizete alatt nem álló dolgot meg nem találja; s az indokokban azon eset hozatik fel, ha valaki például valamely dolgot az erdőben elásna, s azt keresve, meg nem találná. E módját a birtok-elvesztésnek ugyan kár volt felhozni, mert ily esetben egyáltalán nincs birtok; hogy valaki oly dolgot birtokoljon, mely hatalmában, de még örizete alatt sincs, ozt nem lehet képzelni, solo animo nem lehet birtokolni. Ily dolog a nemine possidetur, tehát senki se is vesztheti el. Paulus mondata (1. 3 §13. D. de usurp. 41. 2.) nem ezt jelenti mert az aberraverit, exciderit épen azt jelenti, hogy az aberratio, excessus előtt birtokoltuk. A ki a birtokolt dolgot más tulajdonában elássa és ott hagyja, az már maga letett a birtokról, s ha megtalálja és magához veszi, a birtoklást újra kezdiHasonló a 19. § ezen rendelkezése is: mig remény van arra, hogy valamely elvesztett dolog visszakerül, a birtok megtartására az akarat is elégséges. E szerencsétlen szabvány az osztrák ptk. 352. §-ával vétetett át, de ott is valóságos absurdum. Csak imént mondatott ki a 18. §-ban, hogy ha a birtokos a dolgot elveszti, ennek birtokát is elvesztette, a 19-ik szerint pedig oly dolgot elveszettnek nem lehetne tartani, melynek visszakerülésére még van remény. Kevés ember van, ki évekig ne táplálná azon reményét, hogy egy kedves elveszett dolga visszakerül, s nem volna-e valóságos satyra öt azzal vigasztalni, ne aggódjék, hisz nem veszett el, s birja is, mert reményét arra, hogy visszakerül, el nem vesztette ! Időközben megtalálja egy másik, s akkor azon jogi furcsaság áll elő, hogy ugyanazon dolgot egyik animo, a másik animo et corpore birja — ez csak valóságos képtelenség! Gyanítható, hogy e § azt akarja mondani, hogy például egy marha, mely a gulyát elhagyta s haza nem talál, minthogy alapos remény van reá, hogy reggelig csak előkerül, az előbbi birtokos birtokában van: ezt nem tagadom; de e marha nem veszett el, hanem csak eltévedt, s ezen eltévedt jószág is csak addig van birtokban, mig keresik s egy másik el nem viszi ;