Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 5. szám - A VIII. magyar jogászgyülés tárgyalásai. Kritikai tudósítás

SZEMLE 467 tették tönkre, és hogy a mozgalom czélja épen a tőlük való szabadulás. Ép oly nézetkülönbség uralkodik a rend helyreállításának eszközei tekintetében. Némelyek azt hiszik, hogy változtatni kell a mostani rendszeren, mely a benszülott fellah-t szivtelenül kizsákmányolja és a társadalmi rend legalsóbb fokára szorítja; mások ugy vélekednek, hogy a rend helyreállítása egyértelmű a status quo megóvásával. Szerző a nemzetközi jog szempontjából vizsgálja a kérdést és azt tartja, hogy a hatalmak által létesített helyzet már eredetileg ellentmondott a nemzetközi jog alapelveinek. Egyptom mindig a nemzetek vágyainak és alkujának volt tárgya. Az ország nagyszerű természete folyton kihívta nemcsak a tudósok érdeklődését, hanem a hóditók hírvágyát is. De Egyptomot mindig könnyebb leverni, mint állandóan megtartani. 1839-ben, midőn Mehemed Ali pasa másodszor kelt fel a szultán ellen, ugy látszott, mintha Törökország fel akarna bomlani. Ezt megakadályozandók, Anglia, Ausztria, Porosz- és Oroszország 1840-ben a londoni szerződésre léptek Törökországgal, s e szerződéshez utóbb Francziaország is hozzájárult. E szerződés Egyptom alaptörvényének tekinthető és nemzetközi minősége kizár minden egyoldalú módosítást. A szerződéshez csatolt függelékben a szultán átengedi Mehemed Alinak és egyenes leszármazású törvényes utódainak az egyptomi pasalik kormányzatát. A tartomány továbbra is a török birodalom kiegészítő részét fogván képezni, Törökország törvényei és szerződései Egyptomra is kihatnak; de miután tributomot fizet, az alkirálynak joga lesz a törvényes díjakat és adókat beszedni, melyekből azonban a tartomány polgári és katonai kormányzatának költségei is fedezendök. Az alkirály a szultán képviseletében kormányoz. A tartomány hadi ereje Törökországhoz tartozik. Ezen rendelkezéseket 1841. február 13-án ünnepélyes fermánban kiadta a szultán, mihez a szerződéses hatalmak szintén hozzájárultak. Ezek szerint az egyptomi nemzetnek törvényes fejedelme a szultán, és az igazi muzulmánok nem is mondhatnak le azon felfogásról, hogy ö az igazhivők feje. Időközben a fermanok egész sorozata kelt, melyek Egyptom belső administratiójára vonatkoztak. 1866-ban a szultán beleegyezett az Örökösödési rend megváltoztatásába, vagyis abba, hogy az az alkirály legidősebb fiára szálljon. 1867-ben a khedive jogot nyert kereskedelmi szerződések kötésére stb. ; de egész a legutolsó fermánig, mely 1879-ben kelt, mindannyian kiemelik a szultán jogait és kiváltságait. Az Egyptom és a porta közötti viszony nemzetközi jellegű, melyet sem egyik sem másik irányban megváltoztatni nem lehet. E nemzetközi helyzet egyik európai hatalomnak sem ád jogot, hogy Egyptomban védnökséget, kiváltságot vagy túlsúlyt gyakoroljon, mert e jogok a kezeskedő hatalmakat csak e gyüttesen illetik meg. Anglia, mindezt ismételve kí is jelentette. A Bismarck által emlegetett „diplomatiai status quo" homályos fogalom ugyan, de ö is elismerte, hogy a beavatkozás joga első sorban a szultánt mint Egyptom fejedelmét illeti. Hasonló álláspontra helyezkedett Oroszország is. Csak Francziaország képez kivételt, melynek kormánya kijelenté, hogy Egyptom telje-