Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 5. szám - A VIII. magyar jogászgyülés tárgyalásai. Kritikai tudósítás

462 A VIII. MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TÁRGYALÁSAI lássál említi a jogi irók és birák mellett, sőt az utóbbiakat még megelőzve, az ügyvédeket, mint a kik az ügyeknek a fórumon való vitelében és egyéb hivatásbeli kötelességeik teljesítésében „o p t i m e de re juridica hungarica sunt meri ti." Az az okoskodás, mintha az ügyvédellenes törvények a kar romlottságát és megvetettségét-bizonyítanák, nem érdemel czáfolatot. Lehet-e abból, hogy büntető törvényünk nagyon is kimerítően szabályozza az ügyvédi bűntetteket, azt következtetni, hogy a kar corrumpált és alávaló. Lám, Francziaországra Dell'Adami már nem okoskodik ily féktelenül, noha az odavaló törvények űgyvédellenesség dolgában jóval meghaladták a mieinket. Az ügyvédnek ott nem volt szabad, bármekkora lett légyen a per substratuma, 30 livresnél nagyobb tiszteletdíjat kérni és elfogadni; sőt meg kellett esküdnie, hogy e tilalmat áthágni nem fogja. Mily iszonyatos telhetetlen, ragadozó földi czápáknak kellett lenniök ezeknek a régi franczia ügyvédeknek, ha velük szemben a törvényhozás csak ily drasticus. szerekkel vélte a polgárok vagyoni bátorságát biztosíthatónak, Vájjon mért nem jellemzi Dell'Adami a franczia ügyvédeket az ellenük hozott törvényekből? Az ok rá nagyon egyszerű. Megtalálta Dupin könyvében Loysel hires dialógusát a franczia ügyvédi karról; megtudta belőle, hogy a kart nem lehet a sokszor beszámítás alá sem vehető törvényhozás után jellemezni. Ha Dell'Adami ur a magyar ügyvédek történetét csak egy kissé nyomozta volna, más eredményekre jött volna. Labor és diligentia jellemeztéka régi ügyvédeket. Nem lehetett szolgasereg az a kar, melynek egyik, igaz kiváló tagjához, a feudális magasságok, az esztergomi primás, a győri püspök, az Eszterházy, Pállfy, Batthyányi grófok oly deferens és megtisztelő levelekkel járultak, a minőket Horváth fönnebb idézett müvében Lehoczky Dániel mult századbeli ügyvéd irattárából az utókor számára fentartott. — A franczia barreau dicsőségét és nagyságát a kar e g y e s nagy alakjainak köszöni. Ilyeneknek a régi magyar idő sem volt híjjában. Leho c z k y Dániel életrajza Loysel dialógusában párját nem találja. A franczia ügyvédek közül egyiknek sem olvastam annyi c o n c r é t ügyvédi érdemét, a mennyit a magyar ügyvéd, Lehoczky, dicsőségére Horváth feljegyzett. A primás, a feudális főurak mellett önzéstelen védelemben részesiti a szegénységet is. Ministerelnökünk egyik elszegényedett ősét, Tisza Lászlót, „ad probrosam usque paupertatem redactum, in revindicandis a Dominio Ducis Mutinensis pagis ita juvit, ut qui Pestinum ad agendam causam albis pedibus venerat, inde alba sexiga ad suos reverterit, familiamque suam amplissime locupletavit." — Nem vall a kar zugiró voltára, ha Grassalkovics báró kirszemélynök, nyilt tanácsülésben Lehoczky perbeli védekezése