Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 5. szám - A VIII. magyar jogászgyülés tárgyalásai. Kritikai tudósítás

460 A VIII. MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TÁRGYALÁSAI megszüntetését csak az ügyvédség bifurcatiójától várja, a karnak szónokló" ügyvédekre és perelőkészítő ügyészekre való elosztásától. — A bifurcatióval a szakosztály tüzetesen foglalkozott; de a véleménynek történelmi részét hallgatással mellőzték a szónokok. Aligha azért, mert helyesnek és élethünek találták azt a jellemrajzot, melyet Dell'Adami a magyar ügyvédségről ad. Dell'Adami ugyanis, itélő széket ülve a Róbert Károly óta lefolyt 500 év törvényhozása és ügyvédsége felett, irgalom nélkül elitéli mindakettöt. A törvényhozásnak 500 év óta fogalma sem volt az ügyvéd magasztos hivatásáról; de magának a karnak sem volt. Nyereségvágy, hanyagság, bírságok, ezek a „lapidaris irályú jelzők", melyek a múltra minden kételyt kizáró világot vetnek. Ez volt az ügyvédségben Mátyás királytól a vezérlő szellem. Az ügyvédség és szabályozásának múltja egy történelmi mocsár. Az ügyvédség voltakép nem is volt egyéb, mint szervezetlen zugirászat; szolgasereg; tisztessége sem volt; „e mesterségre a paraszt is jó volt"; sőt ugy látszik, volt idő, mikor magyar ember nem is vállalkozott reá. S mai nap, számos kivétel mellett is az az állapot, hogy a nyúzó és uzsorás ügyvédek még a jobbak a csödrendezök, a hütelen gondnokok és vagyonátruházók mellett. Mi sem foglalkoznánk Dell'Adami urnák kor- és jellemrajzaival, ha nem kellene nekik actualitást tulajdonitanunk. Az ügyvédi karnak nem képzelt, hanem igaz csapása és szerencsétlensége az a tudatlanság és tájékozatlanság, mely nagy és döntő körökben a kar viszonyairól uralkodik. Sokan csakugyan olyannak képzelik a kart, a milyennek Dell'Adami festi. Nem egy törvényhozási visszásság erre az előítéletre, elfogultságra, bizalmatlanságra vezetendő vissza. Ezért nem kapta meg a kar az autonómiát, ezért tagadták meg tőle díjjá biztosítását. Ennek nyomása alatt vívja ki az ügyvéd oly nehezen sokszor még saját fele bizalmát is; ez nyirbálja meg szerény díjját; erre támaszkodnak, a kik a kamarák felterjesztéseit és véleményeit éveken át olvasatlan az irattárbanh everíetik. —Ép azért nem lehet eléggé kárhoztatni azt a könnyelműséget, melyJyel Dell'Adami optima fide, de pessima informatione nekiront a kar múltja- és jelenének. Nem kell e helyütt a kar védelmére sok szót vesztegetnünk. Elég azt kiemelni, hogy a vélemény torzállitásainak bizonyítását sem a múltra, sem a jelenre nézve meg sem kísérli. Persze a jelenre nézve nagyon bajos is lett volna. Soha könnyebben, a birság félelme nélkül meg nem lehetett hurczolni ügyvédet, mint mainap, fegyelmi eljárásunk segélyével. És mégis a fegyelmi ügyek statistikája a karban a becsület és kötelességteljesítés ugyanazon fényes arányait tünteti fel, melyek a birói és ügyészi karnál észlelhetők. A köte-