Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 5. szám - A VIII. magyar jogászgyülés tárgyalásai. Kritikai tudósítás

A VIII. MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TÁRGYALÁSAI 455 meritek1). Kovács Erzsébet 1880. okt. hó 27-én délután 4 órakor a Gyékényes és Szt. Király közt lévő erdőben találkozott Molnár János és Horváth Mihály legényekkel. Ezek Kovács Erzsébetet tapogatni, fogdosni kezdették, majd Molnár János a fején levő kendőjénél fogva Kovács Erzsébetet a földre akarta rántani és épen olyan mozdulatot tett, mintha ezt azon szándékból tenné, hogy a földre eső növel nemileg közösülhessen. Kovács Erzsébet azonban a rántás daczára is állva maradt. Ekkor ugy Molnár mint Horváth hátba lökték Kovács Erzsébetet, mire ez elbukott. A földön fekvő nő fejéről és nyakáról Molnár két kendőt lerántott, az egyik kendőt Molnár kezéből Horváth kikapta , és miután észrevették, hogy a nem messze őrző kanász őket meglátta, mindketten futásnak eredtek a kendőkkel. Molnár utóiéretvén, a kendő tőle azonnal visszavétetett, mig Horváth az általa elvett kendőt más nap önkényt visszaadta Kovács Erzsébetnek, Tegyük fel2), hogy a kir. ügyész indítványa erőszakos nemi közösülés kísérletére és 6—6 havi börtönbüntetésre szólott mindkét rendbeli vádlott ellen. Az Ítéletek a következők. A kaposvári kir. törvényszék bűnösöknek találja vádlottakat a z erőszakos nemi közösüléskisérlete és lopásvéts é^'ének halmazatában; tekintettel a túlnyomó enyhítő körülményekre a 92. § t alkalmazza és Molnár Jánost három havi, Horváth Mihályt két havi fogházra ítéli. A kir. ítélő tábla a becsületsértés vétségében mondja bűnösnek mindkét rendbeli vádlottat és 30—30 frt pénzbüntetésre itéli. A kir. Curia a rablás bűntettét látja fennforogni, és a bünösökat hat—hat havi börtönbüntetésre és ezen szabadságvesztési büntetés kitöltésétől számítandó öt évi tartamú hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére itéli. Kérdjük : szabad volt-e, teljes volt-e itt a védelsm PTettesek el lehettek-e készülve arra, hogy magukat a rablás vádja alól tisztázzák, midőn csak akkor hallják meg a vádat, mikor az Ítéletet? Következik-e abból, hogy az elősorolt tényálladék nem képezheti az erőszakos nemi közösülés kísérletét, hogy más büntetendő cselekményt involvál? Ki merné állítani, hogy, ha rablásra irányul a vád, védőnek nem sikerült volna napvilágosan kimutatni — a mit a kir. tábla amúgy is begyözöttnek látott — hogy jelen esetben vádlottak részéről nem forgott fenn el tulajdonítási szándék, hogy a megtáma*) Büntetőjog Tára, IV. köt. 22. sz. 2) Az ügyészi indítvány nincs közölve a Büntetőjog Tárában ^akadémiai használatra én annál inkább indulhatok ki fentebbi föltevésből, miután több mint valószínű, hogy a kir. ügyész ily indítványt tett.