Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A németalföldi büntetőtörvénykönyv. (Második közlemény)

14-2 DR. ILLÉS KÁROLY el. Helyes-e ezen megkülönböztetés, holott minden más büntetendő cselekményeknél hosszabb idő alatt évülnek el a hivatalból, mint a sértett fél indítványára üldözendő büntettek és vétségek, s vájjon nem volna-e indokolt a sajtóbűntettek és vétségekre kiszabott büntetések elévülése tekintetében is a rendes elévülési időtől eltérő határidőt megállapítani: ezen és hasonló kérdésekre a büntetőkönyvnek kellene a választ megadni. Mivel azonban ez e részben mit sem tartalmaz, itt is ugyanazon hiányt kell constatálnunk, a melyet a felelősség kérdésénél kiemeltünk. A magyar btknek majdani revisiójánál tehát az itt feltüntetett hiányok mindkét irányban pótlandók lesznek s ezen munkálat alkalmával a németalföldi btk, erre vonatkozó rendelkezéseinek s azok indokainak közelebbi tanulmányozása a törvényhozónak hasznos szolgálatot teendenek. III. Az első könyv, mely a németalföldi btket megnyitja, IX fejezetre beosztott 91. czikkben intézkedik a büntető törvény hatályáról, a büntetésekről, a büntethetőséget kizáró, enyhítő vagy súlyosító okokról, a kísérletről, a részességről, több büntetendő cselekmény összetalálkozásáról vagyis a bűnhalmazatról, a sértett fél indítványának előterjesztéséről és visszavonásáról, a bűnvádi eljárás megindítását s a büntetés végrehajtását kizáró okokról, s végre a törvényben előforduló némely kitételeknek értelmezéséről. A fejezeteknek ezen sorrendje s az anyagnak beosztása, mint látjuk, egészben véve megegyez az újabb büntető törvénykönyvek berendezésével s különös figyelmet itt csak az érdemel, hogy a sértett fél inditványozási jogának előterjesztése és visszavonása Önálló fejezetben külön szabályozást nyert s hogy az általános határozatok záradéka gyanánt a IX. fejezet több oly kifejezésnek előzetes meghatározását is magában foglalja, a melyek csak a különös részben az egyes büntettéknél fordulnak elő, s más büntető törvénykönyvekben azokkal kapcsolatban alkalmilag szoktak megoldatni. A sértett fél inditványozási jogának elkülönített szabályozása csak helyeselhető s utánzást érdemel ; mert az általános résznek egyik fejezete sem oly tágkörű, hogy ezen sajátszerű intézmény szabályozását is magában foglalhatná. A magyar btk pl. az I. rész IX. fejezetében szabályozza ezen kérdést, holott ezen fejezet, a czímfelirat szerint, csupán a bűnvádi eljárás megindítását illetve a büntetés végrehajtását „kizáró" okokra terjedvén ki, minők a bűntettes halála, a kegyelem és az elévülés, ezeknek sorozatában a sértett fél indítványa csakis annyiban szerepélhetne, a mennyiben az a törvényes határidő alatt elő nem terjesztetik, mert csak ez esetben zárja az ki a bűnvádi eljárásn'ak megindithatását. Ámde itt nemcsak a sértett fél indítványának elő nem terjesztéséről, hanem főleg annak előterjesztéséről és visszavonásáról s ezen jogosítványok gyakorolhatásának feltételeiről, szóval egészen önálló jogi intézményről lévén szó: ennek szabályozása a bűnvádi eljárás megindithatását kizáró okok sorozatában logikai következetességgel helyet nem foglalhat. Helyeselhető az általános résznek utolsó fejezete is, mert habár az a legkülönbözőbb és semmiképen