Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A jogos védelem. (Negyedik közlemény)

134 BATTLAY IMRE képen az elrettentési elmélet alapján, jutott azon eredményre, hogy a jogos védelem közben véghezvitt cselekmény büntetlen (impunibile), d e nem bűntelen (inculpabile). Elhatározó oka az, hogy „nincs oly szükség, mely törvényszerűvé tehetné azt a mi jogtalan1)". Ö tehát szükség j o g o t nem ismert; következéskép tagadta azt is, hogy a szükségben való védelem jogos. Kanthoz s a szerződéses államhoz legközelebb áll Geyer2), a ki Herbart bölcseletét követve, s az elégtétel, vagy inkább a megtorlás elméletéüöl indulva ki, szintén csak b ű n t e 11 e n n e k tekinti a jogos védelem közben véghezvitt cselekményt, azon okadatolással, hogy a cselekmény jogtalanságán mit sem változtat az, hogy a tettest a cselekvésre szűkség indította. Szerinte az az ember, a ki megtámadással jogtalanságot követ el, visszatetsző küzdelmet idéz ugyan fel, de a jog iránt tanúsított ezen tiszteletlenségből a megtámadott nem meríthet jogot ugyanarra, s ha megtámadója jogkörébe nyúl, visszatetsző küzdelembe bocsátkozik, melyben vénhezvitt cselekménye nem jogszerű, mert jogtalanság elkövetésére jog nem adható ; mindazáltal büntetlennek kell maradnia azon okDÓl, mivel a jogtalanság megtorlása gyanánt jelentkezik. Kétségbe alig vonható, hogy Geyer nézete alapjában hibás; mert nyilvánvaló, hogy nem minden küzdelem idéz elő visszatetszést. De azon tény is ellene emelkedik, hogy a jogos védelem sohasem, a megtorlás pedig mindég arra tekint, a mi már elmúlt. Ha e nézet hajótörést már gyakorlati érvényesítésének lehetetlenségén nem szenvedne, csak azt igazolhatná, hogy a jogos védelem közben elkövetett cselekmény a moderamen határain belül jogszerű, sőt még akkor is, ha magán bosszú kifolyása: mert igazságos megtorlást közvetít. A szintén a szerzödés-theoriához szító Fii angieri3) Kanthoz hasonlóan a jogos védelem alapját külön vizsgálat tárgyává nem tette. Aristoteles nyomán az u. n. „vegyes" cselekményeket felállítva, melyek egy és ugyanazon időben erőszak befolyása miatt kényszerűek és az együttesen fenforgó szabad választásnál fogva akaratiak is: oda nyilatkozott, hogy annak cselekménve, a ki a cselekvésre kényszerülve volt, büntetlen, mert be nem számitható azon okból, mivel a törvény nem kívánhatja a polgároktól azt, hogy a nagyobb bajok választásához szükséges hősies lelkierővel bírjanak. S hogy ezen „vegyes" cselekmények alatt a jogos védelem közben elkövetett cselekményeket is értette, arra biztos következtetés vonható azon tételéből, mely szerint vivott párbaj miatt nem büntethető az, a ki az előremenő becsületügyben a sérJ) Metaphysische Anfangsgründe der Rechtslehre, Bevezetés, XLI. skl. 2) ld. m. ö. skll. s) La scienza della legislazione, 4. k. 26. 37. 51. fej.