Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - Perrendtartási reformok. Anglia

SZEMLE. 55 Garfield elnök „kivégzését" rendelő isteni parancsnak engedelmeskedett. A törvényszék nem engedte meg a felolvasást; de a közönségre nézve az irat nem ment veszendőbe, mert egy ügyes reporternek sikerült Guiteau kéziratát megszerezni. Ebben vádlott ugy védelmezi magát, hogy a lehető legtökéletesebben igazolja védője rendszerét. Azzal kezdi, hogy az elnök haláláért nem ö vonandó felelősségre ; mert bár bevallja, hogv ö sebesítette meg, de az orvosok Ölték meg az elnököt. „Ezen igen tiszteletreméltó törvényszék előtt azzal vádoltatom, hogy bizonyos James A. Garfield-et megátalkodottan és szándékosan megöltem. Nincs^ badarabb állítás, tekintve, hogy Garfield tábornok a rosz orvosi kezelés (malpractice) következtében halt meg. Ez logicailag a következőkből vonható le : három héttel megsebesittetése után az orvosok figyelmesen megvizsgálták és hivatalosan kijelentették, hogy meg fog gyógyulni. Két hónapra a hivatalos jelentés után meghalt. Tehát saját orvosai véleménye szerint nem volt halálosan megsebesítve. Az öt roszul kezelő,, orvosokat és nem az öt megsebzöt terheli tehát halálának ódiuma. Okét, nem pedig engem, kell vád alá helyezni James A. Garfield megölése miatt. .... Nem lévén ügyes lövész, nem sebesítettem meg halálosan, de a tudatlan orvosok megölték, azért nem én, hanem ők felelősek haláláért." E védelem minden furcsasága mellett még orvosi körökben is támogatókra akadt. Többek között ily értelemben nyilatkozott W. Hammond hírneves orvos is, ki az Evening Mail egyik tudósítója előtt kijelentette, hogy az elnök halála nagy részben Dr. Blissnek, az elnök orvosának, rovandó fel. Nemcsak — igy folytatja Guiteau — nem vonható felelősségre az elnök halála miatt, hanem az „isteni" rendelet végrehajtása által kiváló szolgálatot is tett hazájának. „A szakadás — irja ""Guiteau — hétről hétre tágult s előreláttam, hogy ez polgárháborúval végződik ... A legutóbbi háború a nemzetnek egy millió emberébe s ezer millió dollárjába került. A Mindenható meg akarta akadályozni ezen iszonyok ismétlődését és engem szemelt ki akarata végrehajtására." Nem bitófát érdemel, hanem jutalmat a nemzettől. Méltatlankodik a republicanusokon, kiktől hiába kért pénzt védelmi költségei fedezésére. A tárgyalás — legalább európai fogalmak szerint — szintén nem nagyon épületes. Nem ünnepélyes tragoedia az, minek lennie kellene — irja a Graphic — hanem bohózattá látjuk fajulni. A tanuk egész tömege a gyilkosság tökéletesen közömbös körülményei iránt kérdeztetik ki. Egy irlandi rendőr és egy néger kocsis vallomásai általános derültséget idéztek elő, mely vádlottat is elragadta. Vádlottnak táplálkozására tett egyik elmés megjegyzése fölött az egész terem: a biró, az esküdtek, a tanács, a nézők kaczajba törtek ki. De ez nem is lehet másként. Habár Guiteau bevallja, hogy az elnökre lőtt; habár e tény teljesen kétségen kívüli: az amerikai jogszolgál tatás ezzel be nem éri. Teljesen meg akart győződni, vájjon Guiteau valóban egyedül ölte-e meg az elnököt vagy felelősség éri-e Garfield orvosát is- Beidéztetett hát Dr. Bliss, hogy a betegség folyamát leírja. Dr. Bliss, hogy magyarázatát megvilágosítsa, csontvázat hozatott a tárgyalási terembe, ázon mutogatta a betegségnek napról napra való változásait és igazolta kezelési módját. Azután, hogy a magyarázat még valóbbszinüvé tétessék, Garfieldnek a tizenkettedik borda egy darabjával összefüggő hátcsigolyája lett bemutatva, mely kézről kézre járt. Többen, a golyó menetét fürkészendök. az általa fúrt csipkés lyukba irónokat és más eszközöket dugdostak. Mindenesetre szomorú látvány, midőn egy megolt elnök csontjai kézről kézre járnak és azokkal bárki kénye-kedve szerint bánhatik. Midőn a fragmentum Scoville kezébe jutott, Guiteau is leiéje hajolt, hogy megvizsgálja.