Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - A szerződési szabadság

A SZERZŐDÉSI SZABADSÁG 415 vizsgálatának. Ez esetben a jog bizonyára nem a ve'dtelen személyek érdekében jár közben. De hogy a fődologra térjek vissza: számtalan törvény megszorította a szerződési szabadságot bizonyos személyek és bizonyos ügyletek tekintetében azon okból, mert az igy korlátozott személyek nem képesek magukat védelmezni. így a törvény megszorította a nők és gyermekek gyári- és bányamunkáját, mig az új nevelési törvények szerint a gyermekeknek a földmívelésben és más foglalatosságokban alkalmazása korlátoztatik. A cseretörvények (Truck-Acts) érvényteleneknek nyilvánítják a munkások oly szerződéseit, melyek szerint bizonyos áruk és kézmüvek nem pénzben fizetendők. A bányászok bérét nem szabad korcsmában kiosztani és tekben az ásványok súlyához képest kell fizetni. A szövő-gyárakban a bér pénzben és foglalásmenten fizetendő ; az olyan alku pedig, hogy a szövőszékért díj vonható le nem csak tilos, de büntetendő is. Gyármunkások bérénél nincs helye a beszámításnak, kivéve a kártérítés esetét. A tengerészek szerződései meghatározott módon közhivatalnok előtt kötendők meg és bontandók fel; a hajó tengerképességét és a tengerész ellátását, egészségét és elhelyezését illető bizonyos föltételeket a törvény kényszeritöleg szabja elő; a tengerész nem adhatja el és nem engedményezheti bérét; jelenleg bérelőlegre nézve sem szerződhetik oly Írásbeli igéret mellett, hogy a fizetést a hajóra lépéskor fogja teljesíteni. Emlékezhetni, hogy az utóbbi tilalmat, mely 1880-ban lett törvény, 1877-ben az előbbi ministerelnök azon világos indokolással buktatta meg, hogy a szerződés szabadságát sérti. A deccani parasztok esete fölötte érdekes. Ezen esetben az angol kormány biztossá tevén a parasztok bérletét, meghatározván és mérsékelvén a haszonbért és átruházhatóvá tévén a földhöz való igényeiket, nagyban növelte rendelkezési képességüket. Másrészt az angol kormány egyszerűsítette és kiterjesztette a szerződéseknek hatályt tulajdonító jogot. E fokozott „szerződési szabadság" következménye az volt, hogy a parasztot a földhitel korlátlan kihasználására tette képessé, és hogy végre a pénztözsér hatalmába adta. Az 1879-ben elfogadott orvoslás abban állott, hogy először a kölcsönszerződések bizonyos feltételekkel és megszorításokkal vétettek körül; másodszor abban, hogy az adós személye és ingatlana elleni kényszereszközök korlátoztalak ; harmadszor abban, hogy tág hatáskör adatott á bíróságok-