Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A magistratura reformja. Francziaország

4ü KÜLFÖLDI JOGÉI LT. bizalmat, ha az ott nyilt sisakkal mérközök között a választás egyedül e vizsga alapján történik. Az ott kitűnt jelölteknek kizárólagos jogot, vagy legalább nevezetes, pontosan meghatározott előnyöket kell adni azok fölött, kiknek e kísérlethez bátorságuk nem volt, vagy a kiknek az kevésbbé sikerült. De ha fentartjuk azon jogot, hogy a birói állásokra különbség nélkül nevezhetjük ki az olyanokat, kik a pályázaton keresztül mentek és olyanokat, kik attól okosan távolmaradtak ; ha az előbbiek tekintetében más kinevezési okot is ismerünk, mint a bizottság előtt tanúsított nagyobb képességet; ha még az is előfordul, — pedig megtörtént — hogy a szerencsétlen pályázó á plaine pied lép a birói pályára, jóval megelőzve a nyerteseket: akkor ugyan kit fogunk tévútra vezetni ? és hol van az a tanult és érdemes fiatal ember, a ki elég együgyű, ily módon kötelezni magát? A tapasztalás mutatja, hogy számuk valóban fogy is. Kétségtelen, hogy a pályázatok körül javításokat kellene tenni, s e reformok már régen meg is jelöltettek; igy az 1876-ban megkezdett kísérlet baj nélkül folytatható volna. Máskép félek, hogy e békés küzdelmek végzetes sorsa az enyészet lesz, mert nem fognak annyi jelöltet vonzani, a mennyit a vizsgák méltósága és szellemi magaslata megkíván. Egyébkép nem ez a magistratura megújításának helyes módja. A jelöltek a pályázaton csak bizonyos természeti tulajdonságok és bizonyos tudomány felöl tesznek tanúságot. Ha meglett emberekről van szó — pedig a birói hivatást mindig csak ilyenekre kellene bizni — ebbeli értékük ismerve van ; arra nézve a csalódás megbocsáthatatlan, mert önmagunk vagyunk okai. De annak, a ki vizsgálni és ítélni van hivatva, nemcsak ezekben kell kitűnnie. Nyilt, erős észre van szüksége; ismernie kell az embereket, a szenvedélyeket és az érdekeket, melyek őket összeveszítik ; egy bizonyos speciális tehetséggel kell birnia, hogy el tudja választani az igazságot a tévedéstől, leálczázni a ravaszságot és a roszakaratot; főképen elismert részrehajlatlanságra, jellembeli állhatatosságra, élete méltóságára, szóval mindarra van szüksége, a mi az embert a köztiszteletben magasra emeli, szavát tekintélyesebbé, Ítéletét tiszteltté teszi. Mindenki tudja, hogy e tulajdonságok nem képezhetik pályázat tárgyát, hogy nincs vizsga, mely azok birtokosait kimutatná vagy tán osztályozná. E kifogások nem érnek egy bizonyos vegyes rendszert, mely már gyakran javasoltatott, s mely abban áll, hogy a birói kinevezéseknél a cooptatio, a választás és a végrehajtó hatalom korlátolt kinevezési joga egyesiuetnék. Általában el van ismerve, hogy a pecsétör ebbeli hatalma annál óriásabb, mert illetékessége nem mindig kétségtelen és netaláni hibái helyrehozhatatlanok. De ha még szabadsága teljes volna ! ha nem kellett volna tapasztalni, hogy azt tekintélyes befolyások bénítják! E befolyások bizonyára époly jóakarók, mint hatalmasak; de beavatkozásuk ily ügyben nem látszik egészen helyén levőnek. Innen erednek az indokolatlan választások, melyeket legalább a közvélemény és a birói kar sohasem hagy helyben; innen azon előléptetések, melyek sem a [kitüntetett érdemeivel, sem viszonylagos jelességével arányban nincsenek; ama praeferentiák, melyeknek alapját talán valóságos és mérlegelhető, de nem igazságügyi