Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - A büntető eljárási javaslat és az esküdtszéki intézmény

A BÜNTETŐ ELJÁRÁSI JAVASLAT ÉS AZ ESKÜDTSZÉKI INTÉZMÉNY 397 adatára tétetik képtelenné, melyet tőle az egyéni szabadság legközvetlenebb érdekei követelnek. Huzamos időn keresztül vonuló tapasztalatok által kimutatott tényeket eltagadni igen, de a látni akaróknak szemei elől eltakarni nem lehet. Hallottuk és olvastuk oly férfiaknak nyilatkozatait, a kik mint functionariusai a büntető igazságszolgáltatásnak, közvetlenül figyelemmel kisérhették az esküdtszékek tevékenységét, észlelhették azt legapróbb részleteiben és tapasztalhatták a határt, a melyet nemcsak a társadalom kiemelkedettebb értelmiségére, hanem magának a népnek jogérzületére gyakorolt. E nyilatkozatok nagy részben azt tanúsítják, hogy a népbiráskodás az esküdtszék szervezetében számtalanszor meghasonlásba jön a nép jogérzületével, megbotránkozást és bizalmatlanságot kelt a társadalmi jogrend iránt. A közvéleményben még mindenütt határozottabb az ellenszenv, mint a ragaszkodás az esküdtszéki intézményhez. És ez igen természetes, mert minél öntudatosabbá válik a nép az egyéni szabadság és jog fontossága iránt, annyival több ragaszkodással viseltetik az azt biztosító társadalmi jogrend sérthetetlensége iránt is, mert az egyszerű értelem is felfogja, hogy ha ez megbomlott, az egyéni jog sem lehet biztosítva. Nem lehet tagadni, hogy az esküdtek nélkül lehető legjobban szervezett bíróságok működése mellett is megtörtént és meg fog történni jövőre is téveszthetése az igazságnak ; de kétségtelen az is, hogy oly hazard-játéknak, mint az esküdtszéki eljárás, amaz nem tűnt fel a nép szemében, mert soha sem tette annyira bizonytalanná a bűnös elitéltetését, az ártatlan felmentetését. A szük téren mozgó magyarországi tapasztalatokra nem építhetünk ugyan sokat; azonban kétségtelen, hogy a mennyiéi sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre alkalmat zott esküdtszéki eljárásból tanulhatunk, épen úgy kizár még ezen szük körben is minden bizonyosságot. Ha pedig azoknak véleményét kérdjük, a kik közvetlen tapasztalatokat szerezhettek, úgy látjuk, hogy Olasz-, Franczia-, Németország sok tekintélyes ferfiai tartózkodás nélkül nyilatkoznak ellene. Az esküdtszéki intézmény hő pártolói ezen intézmény egyik nagyhírű apostolára, Carrarára hivatkoznak, kit mi is napnak ismerünk el, kitől a körében mozgó planéták fényt kölcsönözhetnek; de engedjék meg nekünk is, hogy azon csillagokra tekinthessünk, melyeknek fénye, ha nem is olyan ragyogó, a gyakorlati életre éltetőbb és termékenyítőbb lehet. A bár rövidben és csakis alapvonásokban kiemelt tapasztalati adatok folytán azt hiszszük, alaposan juthatunk azon meggyőződésre, hogy azon kérdés: vájjon az esküdtszéki intézmény mulhatlan feltétel e-e valamely