Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban

A PÁRBÉR (LECTICALE) A KATH. EGYHÁZJOGBAN. ajándékozási buzgalmát sokan a világiak közül is hasznukra kivánják fordítani, templomot építenek csak azért, hogy az ott begyült oblatiókban részesüljenek. Az egyház azonban kezdettől fogva tiltakozik ezen corrumpált szokás ellen, s megtiltja a püspököknek, hogy az e czélra épült templomokat felszenteljék.17' A rendes áldozási oblatiókon 1S) kívül, kezdettől fogva találunk más oblatiókra is. így szintén még az egyház őskorára vezethető vissza azon szokás, hogy a hívek mindannyiszor olferáljanak valamit, valahányszor valamely egyházi cselekményben, valamely kegyszerben részesülnék. Különösen szokásos volt ez az egyház kebelébe lépés (keresztelés) és az egyházi rendbe lépés (ordinatio) alkalmával, nemsokára aztán a többi szentségek felvételénél is, valamint a rokonok részéről temetkezéskor.19) Az oblatiók harmadik csoportjaként jelentkeznek végül azon rendkívüli oblatiók, melyek fejedelmek úgy mint magánosok részéről saját maguk vagy rokonaik örök üdvének biztosítása 20) vagy egyáltalán vallásos érzelmük tanúsítása végett tétettek. Ez utóbbi oblatiók által tett szert az egyház nagy vagyonra, különösen nagy terjedelmű földbirtokokra; de ezen oblatiók tárgyunkat épenséggel nem érintik. Mindezen eddig elősorolt oblatiók, valamint a primitiae és tizedből befolyó jövedelmek, a püspök kezébe gyűltek össze. A püspök teljesen szabadon rendelkezett azok felett,21) megtartott magának annyit, a mennyire szüksége volt, a többit pedig az egyházi szükségletek fedezésére, a clerus fentartására és a szegények gyámolitására forditá. Később aztán, midőn a clerus elszaporodik s vagyoni önállóságra tör, a szabad felosztás helyébe az egyenlő négyes osztály lép: egy rész illeti a püspököt, a második a clerust> a harmadik az egyházat a dologi kiadások fedezésére és a negyedik a szegényeket.22) Ezt követi nemsokára a 6-ik századtól kezdve a 17) Concilium Braccarense II. can. 6. Siquis basilicam non devotione fideisedpro quaestu cupiditatis aedificat, ut quidquid ibidem de oblatione peputi colligitur médium cum clcricis dividat, is quod basilicam in terra sua quaestus causa condiderit etc. 18) A rendes áldozási oblatiókkal függ össze a mise-alapítványok keletkezése és fejlődési története, de ennek fejtegetésére ki nem terjeszkedhetünk. Lásd ezt igen tüzetesen Thomassini III. 257—273. 1. 19) Thomassini III. 180-253. 1. De Simonia. -°) Ide vonatkoznak azon felette nagy számmal ránk maradt okmányok, melyek a „pro remedio animae meae, patris mei, fratris mei antecessorum meorum stb. czéljából tett donatiókra vonatkoznak. Lásd a legrégiebbeket : Pardessus, Diplomata, chartáé, epistolae ad res gallofrancicas spectantia Paris 1843. 21) Cap. 5. C. X. qu. 1. és cap. 22, 23 C XII. qu, 1. 22j Decretum Gratiani cap. 20. C XII. qu. 2. Synodus Strigoniensis 1114 cap. 12.