Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Anglia. A Howard Association

KÜLFÖLDI JOGÉLET 375 állam munkásonként 30—40 fontot kénytelen ráfizetni. A hiba az, hogy nem nevelik a fegyenczeket az Önkénytes tevékenységre. Ily körülmények között a társulat a kormány figyelmébe ajánlja a határozatlan, a javulásig szóló Ítéletek rendszerét (indeterminate sentences, or sentences until reformation). A jelentés e részét, melyben az angol tapasztalat oly meglepöen"találkozik az általunk tüzetesen ismertetett anthropologiai iskola elméletével, egész terjedelmében közöljük. Ugy az országos mint a helyhatósági fogházakban — igy szól a report — de különösen az utóbbiakban, ezrével jelentkeznek a visszaesők, köztük sok számtalanszor elitélt Ez minden jogi vagy közigazgatási rendszer alatt botrány. Nevezetes orvosságot találhatni a határozatlan Ítéletek elvében, mely visszaeső és szokásos bűnösökre, volna alkalmazandó. A helyett hogy ismételt határozott büntetésekre ítéltetnek, javításra volnának i'élendök, vagyis arra, hogy pórázon vezettessenek, a míg világos tanújelét nem adják, hogy Önálló mozgásuk önmagukat és az álladalmat nem veszélyezteti A föltételes szabadonbocsátásban már némi gyenge elismerése foglaltatik ezen elvnek. Még határozottabban elfogadta ezt egy amerikai intézet, az ifjú bűnösök számára szolgáló new-yorki Elmira fogház. Ott a fegyenczek kivétel nélkül 30 éven alóli egyének, kik Öt évi maximális letartóztatásra ítéltetnek. De ha javulásuk jeleit adják, alkalmas feltételek mellett előbb is szabadon bocsáthatók. Massachusetts újabban hasonló intézkedéseket léptetett életbe s a probationalis eljárást (1. fentebb 296. 1.) mely eddig csak ifjú bűnösök számára létezett, felnőttekre is alkalmazta. Ezen elv Angliában a börtönrendszernek alig érezhető változtatásával még nagyobb terjedelemben volna érvényesíthető, ha egyszerűen megengedtetnék, hogy legalább a visszaesők (s talán némely ujonczok is,) 2—7 évi börtönkényszerre (liabihty to imprisonment) ítélhetők Ezen elvet régen hirdették oly tekintélyek mint Barwick Baker, Dr. Prosper Despines, F. Hill. Dr. E. D. Wines, M. D. Hiil, R. Kettle és mások. Némely esetekben e rendszer egyáltalában nem vonna maga után bebörtÖnzést, hanem csak ítélet alapján, a bíróság belátása szerint való szabadonbocsátást. De más esetekben biztositaná a letartóztatást addig, mig némi ipari készültség vagy rendes magaviselet kétségtelenné lesz : ez a „becsületes munkára való iskolázottság". A szokásos bűnösök csakis ily feltételek mellett, vagy a mig jól viselkednek, volnának szabadon bocsátandók. Ha botlanak, rögtön vissza kellene őket szállítani további iskolázásra, s szükség esetén a kényszer eredeti határideje meghosszabbitandó vagy ismétlendö volna, ha annak végén a javulás valóságos bizonyítéka nem mutatkoznék. A bűnös, első elzáratása után, teljesen helyreállítva volna a munkás és becsületes szokások körébe helyezendő; mint a hajót, újra meg újra addig kellene tatarozni, a mig bizton evezhet a társadalom hullámain. Mert erkölcsi és pénzügyi fonákság, ugy mint most, évenként ezrével szabadítani fel a bűnösöket, azon biztos tudatban, hogy pusztító szokásaikkal felhagyni vagy becsületes életet folytatni nem képesek. A szabadságvesztés csak akkor fog valóban nevelő hatással lenni, ha a czélhoz 25*