Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - A jogos védelem. Adalék a magyar büntető törvénykönyv 79-ik §-ához. Második közlemény

A JOGOS VÉDELEM I. Mátyás király örök emlékezetül törvénybe iktatta, hogy mig ö a magyar nemzet jó hirét-nevét, hatalmát a dicsőség utján előre vezette, mig ö a harcz távoli mezején győzelmet győzelemre tetézett, — addig az országban a büntettek aggasztó módon elsarjadzottak. Sed, dum rebus vacamus, dum successores nostros urgemus, dum fortunam simulque victoriam prosequimur, magna interea propter longam absentiam et occupationem nostram homicidarum... et similium sceleratorum oritur in regno multitudo : Ita ut non viator, nec fráter a fratre, nec hospes ab hospite tutus esset.1G) Ily szomorú állapotok közt természetes, hogy minden elkövetett emberölést szigorú elbírálás alá vettek s ha nyilvános gonosztevő, fosztogató egyén ölt embert, az híjába hivatkozott arra, hogy jogos védelemben cselekedett, még ha praetextus nem forgott is fenn. Jogszabálylyá lett : Defensam spoliator vei occupator allegare non potest. Tehát még akkor sem, ha az általa megtámadott egyén a jogos védelem határain nyilvánvalólag túlment is. Es Werböcz'i ezt mondja: Attamen latronem et alium publicum malefactorem non tenetur, neque debet, alterius de manibus ad hujusmodi malefactoris clamorem eliberare.17) Ámde misem jogosít arra, hogy a gonosztevők megzabolázására tett ezen kivételes intézkedésekből arra következtessünk, hogy a jogos védelem feltételéül általában a vétlenség is fel volt állitva. Szent István király törvényei II. könyvének 33. fejeze tében olvasható „ad perdendum eum atque dissipare resw, — továbbá a Hkv. III. r. 21.cz. 1. §-a: „...Debet probari, quod fuerit per alium armata manu hostiliter aggressus, et per hoc in vitae suae periculo constitutus," — bizonyossá teszik, hogy hazánkban az emberi élet oltalmára jogos védelmet gyakorolni ezen első korszakban is szabad volt. Hogy ugyanazon védelemben a szemérem is részesült, arra Szent László törvényéből biztosan következtethetűuk. Si quis virgini vei mulieri de vilJa in villám eunti vim intulerit: quantum pro homicidio, tantundem poeniteat. 18) — Az a törvényhozó, a ki a szemérmet az élettel egyenlő jelentőségűnek hirdette, nem akarhatta annak felelősségre vonását, a ki szemérmét akként védelmezte, a mint életét védelmeznie szabad lett volna. Első királyunk törvényének imént idézett helyén az emberi élet mellett a vagyonjogi javak is fel vannak említve, oly módon azonban, hogy e helyből nem állapitható meg biztosan, vájjon Szent István uralkodása idejében szabad volt-e vagyonjogi 1S) Nagy decretuma elő szavában, 11. §. 17) Hkv. III. r. 24. cz. 3. §. 18) I. k. 32. fej.