Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Az esküdtszéki vitához

314 TARNAI JÁNOS probandi fölött? Hisz önkényt léptek a bizonyítás terére. Lehet, hogy adataik hamisak, okoskodásuk téves; lehet, hogy oly éles logikus, mint Carrara, egész tudományos épületüket egy lehelletre megdönthetné. De hát tett-e erre kisérletet? Nincs tekintély, mely a tudományok honában e kötelesség alól felmentve volna. Meg van-e például czáfolva, hogy a judicium morale előnyei elhalványodnak azon károk előtt, melyet a birói hatalomnak a törvényhozásba avatkozása maga után von? hogy az irotr törvény feltétlen tisztelete, mely az esküdtben kisebb mint a rendes bíróban, a szabadságnak szintén egyik főbiztositéka? hogy a szabadság, de az alkotmányos kormányforma is, megkívánják a functionariusok felelősségét, mi az intima convictio alkalmazhatóságát kizárja? meg vannak-e czáfolva a Garofalo czikkében olvasható hajmeresztő számok? Nincsenek. A következés ebből önkényt folyik. Carrara évszázadosnak és még századokig tartandónak mondja azon küzdelmet, mely a jogtudó és a népbirák rendszerének előnyei felett vivatik. Nem mondja ugyan, de nem lehet tagadni, hogy e vita változó szerencsével folyt, s hogy ugy az egyik mint a másik rendszer mellett és ellen nyomós érvek szerepeltek. Carrara a rómaiakra megy vissza az általa kirdetett elvek igazolása végett s a mintajog magasztos szellemével teli lelke ismétel bizonyos örök igazságokat (pl. in dubio pro reo), melyeket kétségbe senki sem von, legkevésbbé a mi czikkeink. Csakhogy mi azt tartjuk, hogy ezen elveknek elismerésével még koránt sincs elismerve az is, hogy egyedül az esküdtszék által valósithatók. Mi nem látjuk itt sem a „logikai parancsot", mely a mi „restségünkének egyáltalában csak akkor parancs, ha bebizonyittatik. Álláspontunk támogatásául a tekintélyek egész sorozatára hivatkozhatnánk, de szándékosan választunk romanistát, mert igy egyszersmind igazolva van, hogy a szellem, mely amaz örök igazságokat sugalta, korántsem vezet szükségkép a Carrara következtetéseire. Jhering, kinek római inspiratiói és a rómaival congenialis szelleme bizonyára vitán kívül állnak, szintén foglalkozott az esküdtszék kérdésével. És mi az eredmény? Lássuk gondolatmenetét. Jhering az esküdtszéki intézménynek bizonyos „átmeneti" functiót tulajdonit az absolutismusnak jogállammá változásánál és a legális bizonyítási mód kiküszöbölésénél. De az intézmény alapjaira nézve igy okoskodik : Van a birói szervezetnek egy alakja, mely a bírónak az államhatalomtól való függetlenségét teljesen létesiti: az esküdtszék; és ha a bírói eszmény egyedüli feltétele a függetlenség volna, akkor ezen ideált benne fel is találnók. De ez nincs igy, mert nemcsak ezen függőségtől kell tartani. „Mi különbséget tesz, vájjon politikai