Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - Anglia. Ifjú bűnösök

SZEMLE 303 Ettől Teleszky nem tart, mert a szakasz világosan dologi jogokra vonatkozván, annak rendelkezése kötelmi jogviszonyon alapuló nem dologi jogokra nem lesz alkalmazható. Sőt Teleszky elbeszéli a vitás szakasz történetét is. Az nem tőle származik, hanem az igazságügyi bizottságtól; elősorolja azon gyakorlati eseteket, a melyek ezen külön rendelkezés felvételét indokolják. Ezen esetek — természetesen exemplificative — Teleszky szerint a következők lehetnek : 1. fordulnak elő esetek, midőn névazonosság alapján a végrehajtás nem a tulajdonképen marasztalt alperes, hanem vele azonos nevü egyén ingatlanaira vezettetik; 2. megtörténik, hogy a telekkönyvbe bevezetett, de már elhalt atyának ugyanazon nevű fia ellen hozott marasztaló Ítélet alapján az atya nevén álló ingatlan kerül végrehajtás alá; 3. van eset reá, hogy a telekkönyvi hatóság által szabályszerűen elrendelt tulajdonjog- vagy szolgalombekebelezés a telekkönyvvezető mulasztása miatt be nem vezettetik; 4. megtörténhetik az is, hogy a bekebelezett tulajdonos ellen az előző tulajdonos a telekkönyvi rendelet értelmében eredeti érvénytelenség alapján pert indíthat, mely az időközben jogokat nyert harmadik személy ellen is hatályos, ha a telekkönyvi 3 éves elbirtoklás még be nem telt. Domitius Labeo ezen esetek mindenikére szellemesen és találó jogászi érveléssel kimutatja, hogy azok egészen más jogszabályok szerint döntendök el, mint melyet a 168. § felállítani akart, s igy az utóbbit határozottan feleslegesnek, tehát károsnak jelenti ki. Ennyiben, ha t. i. a kérdést csakis ily terjedelemben fogjuk fel, teljesen igazat kell neki adnunk; mert ha a névazonosság miatt csere történik, azért senki sem fog külön pert indítani, hanem használni fogja a sokkal gyorsabban czélhoz vezető előterjesztést; ha pedig a telekkÖnyvvezetö hanyagsága miatt valamely bekebelezési végzés foganatositatlan maradt, ez által a jóhiszemű jogszerző kárt nem vallhat; a midőn pedig törlési per indittatik, akkor bizonynyal nem czélszerü a folyamatban levő per mellett még egy másikat is indítani, eltekintve attól, hogy a törlési pernek nem szükségképeni előfeltétele a kérdésben forgó ingatlan végrehajtás alatt léte; s igy a 168. § intézkedése igen sok esetben már csak ezen okból sem volna alkalmazható. A győzelem tehát a vita eddigi folyamában Domitius Labeo felé látszik hajlani, mert a Teleszky által felhozott érvek tarthatatlanságát kétségen kívül kimutatta. Azonban csekély nézetünk szerint a kérdés súlypontját előbbi is teljesen szem elöl tévesztette. Mindkét vitázó azon suppositióból indul ki, hogy a 168. § telekkÖnyvezett fekvöségek iránti dologi jogokról szól. Erre nyíltan és hallgatag többszörösen utalnak; sőt Domitius Labeo az osztrák polgári törvénykönyv 321. §-át is idézi, mely szerint ott, hol telekkönyvek vannak, dologi jogok birtoka csakis az ezekben történt beiktatás által szerezhető meg. Ez világos és kétségtelen. De vannak oly ingatlanok is, a melyek 20*