Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A rendőri letartóztatás joga és a polgári szabadság. Első közlemény

A RENDŐRI LETART. JOGA ÉS A POLG. SZABADSÁG. 29 vagyonbiztonság megvédése körében itt áll elö. Hogy pedig diadalt arathasson a gonosztevők felett, azoknál magasabb ügyesség, óvatosság, hely és személyismeret, bátorság és művészet kell neki. Itt mutatkozik egyszersmind a titkos rendőrség intézményének becse. A rendőri beavatkozás első mezeje tehát a megtörtént bűncselekmények elkövetőinek üldözése ; második eselekvöségi tere az, hol köz- vagy vagyonbiztonság elleni veszély ellen kell harczolnia. 1. Hogy a rendőrség első támadásának időpontja és szükségessége, alapos és minden esetet magában záró rendszabály által előre meg nem határozható, nem szenved kétséget. A rendőrség jogkörét egyes meghatározott feltételekhez kötni esztelenség. A valódi siker akkor éretik el, ha a rendőr maga határozza el magát a támadásra. Helyeselni kell tehát azon egyedül gyakorlati normát, hogy a rendőri igazgatás, esetleg egyes orgánuma, belátása2) szerint intézi a támadást ott, hol vele szemben a bűntettesek harczban állanak. Az állameszme s a társadalom végszükségjoga ellenmond a félénk megszorításoknak és scrupulosus előzetes rendelkezéseknek, melyekkel nagy társadalmi érdekek nem védetnek, de igenis gyakran a szabadság esik áldozatul. Hasznosak csak azon eljárási rendszabályok lesznek, melyek a gyakorlati szükségesség elvein nyugosznak. Van-e törvényhozó, ki magára vállalná, hogy előrelátja mindazon körülményeket, melyek valamely rendőri s különösen az itt fenforgó cselekvőségnél irányadók? Kerülni kell tehát a casuisticát, mely, mint a porosz példa mutatja, gúnyolása az alkotmányos szabadság alapelveinek. A törvény vagy rendelet végrehajtásánál a törvénytisztelő és észszerüleg eljáró rendőrre nézve elég az egyszerű útmutatás. Az eljárás irányadó törvényét a jeles Sundelin e szavakkal fejezi ki: „csak a szűkség szerint kell járni". A személyi szabadság legnagyobb veszélye a homályos vagy hajlítható casuistica. A legelső feltételek egyike a jó forma, mely szerint a cselekmények intéztetnek. A forma megóv a hatósági Önkény és tévedések ellen.3) Ezekből következik, hogy a rendőrnek esetről esetre kell megítélnie eljárását, mert minden egyes esetnek vannak sajátszerűségei. A letartóztatás elrendelésénél és foganatosításánál nem annyira az incriminált tett, hanem inkább a büntető vizsgálat s valódi szüksége tartandó szem előtt. Ezen alap2) Q.uoi que l'on fasse, on n e peut é v i t e r la nécessité de laisser au~ magistrat une certaine latitude d'appréciation, et principalement le droit d'ordonner, oude nepas ordonner l'arrestation ou la détention préventive, suivant qu íl le juge necessaire. Bertrand. id. m. 28. 1. s) Sundelin. id. m. 38. 1.