Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - Az esküdtszék Irlandban

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 13! m. é. decz. 14 én tartott ülését az elnök, Duverger párizsi jogtanár vezette. A folyó ügyek elintézése után beszédet intézett a gyűléshez, melyben meleg szavakkal emlékezett meg az elhunyt tagokról: Dufaure, Jozon, Giraud. Glandaz, Valroger, Garnier, Massé, y Rojas, báró Rothschild Jakab érdemeiről. Azután Lyon-Caen, párizsi jogtanár értekezett „a házasság felbontásáról Ausztriában." Körülbelül a mult század végéig Ausztriának nem voltak a házasságot szabályozó polgári törvényei. A házasságot a felek egyházi joga irányozta, a szentszékek Ítéltek felette s a világi bíróságok csak a viszony vagyoni oldalával foglalkoztak. Az ausztriai jogtudomány mind általánosabban elismerte ugyan a házasság polgári momentumát, de a törvényhozás 1783-ig nem mert harczba bocsátkozni a római székkel. Mária Terézia két rendelete, melyeknek egyike (1753. ápril 1-2) a kiskorúaknak szüleik beleegyezése nélkül kötött házasságát semmisnek, nyilvánította, másika (1756. május 8) a katonatiszteknek felebbvalóik engedelme nélküli házasságát érvénytelenítette, a római curia részéről élénk tiltakozás tárgyává tétetett; a pápa nem akarta elismerni, hogy a világi hatalom egyoldalúan bontó akadályokat állithat fel. II. József császár a kérdés gyökeres megoldását kísérletté meg. E törvényhozás jellemzése a magyar olvasó előtt fölösleges. Előadó azután áttér a polgári törvénykönyv, a concordatum és az új aera törvényeire, nagy gonddal fejtegetvén azoknak tárgyához tartozó összes rendelkezéseit. — A tisztikar és a választmány egy részének megújítása után, L u n i e r előterjeszti az egylet vagyoni állását: összes bevételek kerekszámban 35,745 fr., összes kiadások, kerekszámban 22,534 fr.; pénztári maradvány 13,210 fr. — Elnök jelenti, hogy a közoktatási minister beküldötte a társaságnak az 1882-ben a Sorbonneban tartandó tudományos gyűlés programmját, mely a könyvtárban tétetett le. Hérold t- A f. évi január 2-án meghalt Hérold Ferdinánd, kiváló politikus és közigazgatási tisztviselő, mint jogász is megérdemli, hogy róla megemlékezzünk. Fia volt a hasonnevű hírneves zeneszerzőnek s született 1828. évi október 16-án Ternesben Páris mellett. — Elemi tanulmányait mint magántanuló végezvén, Valette vezetése alatt a jogi pályára lépett s 1851-ben jogtudorságot nyert; egyidejülegj pályázat következtében a Beaumont-féle díjat is odaítélték neki. 1849-ben a párisi barreauba vétette fel magát s 1851-ben a stagiairek első titkárává választatott. 1854 ben ügyvéd lett a semmitöszék és az államtanács mellett s több nagy politikai perben szerepelt. 1857-ben néhány szabadelvű egylet tagja volt, melyek a senatori választások alkalmából létesültek, s a választási felfolyamodások nagy részét ö képviselte azon hatóságok előtt, melyek mellett gyakorolt. 1864-ben a „Tizenhármak perében" Garnier-Pagés-val és Carnot-val együtt a vádlottak padjára került s az államügyész öt nevezte a mozgalom főszervezőjének; 500 frank büntetésre ítéltetett. Az ügyvédi kar mindezek daczára a Rend tanácsába választotta. 1869-ben sikertelenül, de tekintélyes kisebbséggel szerepelt mint képviselőjelölt. 1870. szeptember 4-én az új kormányhoz csatlakozott s a „nemzeti védelem" kormányának előbb titkára, utóbb igazságügyi államtitkára lett Crémieux alatt. Ezen időben több nevezetes rendszabályt léptetett életbe, pl. a nyomdák sza-