Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - A rendőri letartóztatás joga és a polgári szabadság. Második közlemény

110 TAUFFER EMIL. avagy a tanács e kéréseknek nem fog ellent állhatni s csakhamar, 1 — 2 év elteltével, önmaga fogja indítványozni, hogy az intézet statútumai ily irányban bővíttessenek. Valahol csak javító-intezetek szerveztettek, az imént leirt körülmények mindenütt előfordultak. Melegen ajánlom tehát, hogy ezen bizton bekövetkezendő viszonyokra már az intézet első szer­vezésekor figyelem fordittassék bár csak annyiban, hogy az intézet alapszabályai ezen elvi consequentiákat tekintetbe vegyék, s hogy az építési tér kiválasztása vagy megvásárlásánál irányadóul vétessék azon körülmény is, hogy utóbb az intézet kiterjesztése lehetetlenné ne váljék. Saját javaslatom és költségvetésem az előirt határok közt fog mozogni; de az alapszabályok tervezete, úgyszintén a költségvetés lehetővé teendi, hogy a több költségek egyszerű számba vétele mellett a tervezett javító-intézet szélesebb alapokra helyeztessék. A követendő rendszer tekintetében a „családi rendszert" aján­lom. Rövid vázát több helyütt leírtam.*) Igen valószínű, hogy a kormány által létesítendő javító-intézetek szintén e rendszert fogják követni. A főváros törvényhatósága által egy javitóház tervezetének, megállapítása czéljából kiküldött bizottság körében szintén szóba kerültek a külföldön követett rendszerek. Budapestén azonban, hol a javitóház czéljaira az eddigi dologház épülete használandó fel, a választás lehetősége teljesen ki van zárva. Nolle-velle, meg kell ott állapodni a közös rendszerben. Csakis ezen körülménynek — az adott viszonyokban való megnyugvásnak — s némileg annak is, hogy az illető urak a kérdéssel bővebben nem foglalkozhattak, óhajtom betudni azon ítéletet, melyet a fővárosi tanács IX-ik ügyosztályának 18bl. július hó 3-án kelt szakvéleményében olvastam. A kérdéses passus igy hangzik: „Ezen idealisticus rendszer, eltekintve a dologház épületének, mely a fővárosi javitó-intézet czéljára szánva van, ily rendszer meghonosítására teljesen alkalmatlan voltától, már csak azért sem követhető, mert a kiválóbb szakférfiak mind­nyájan egyetértenek abban, hogy az pénzügyi és paedago­giai nehézségekkel jár, s a maga tisztaságában nagyobb szabású intézeteknél és az oly fiatal egyéneknél, kiknek legnagyobb része mélyen sülyedt, egyáltalában nem alkalmazható. *) Legutóbb a^ „Magyar Igazságügy" 1881. 'évi októberi füzetében. Ugyanott a javitóházak kérdésével foglalkozó munkák nagyszámának czímjegyzékét is közlöm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom