Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)
1882/17 / 2. szám - A rendőri letartóztatás joga és a polgári szabadság. Második közlemény
110 TAUFFER EMIL. avagy a tanács e kéréseknek nem fog ellent állhatni s csakhamar, 1 — 2 év elteltével, önmaga fogja indítványozni, hogy az intézet statútumai ily irányban bővíttessenek. Valahol csak javító-intezetek szerveztettek, az imént leirt körülmények mindenütt előfordultak. Melegen ajánlom tehát, hogy ezen bizton bekövetkezendő viszonyokra már az intézet első szervezésekor figyelem fordittassék bár csak annyiban, hogy az intézet alapszabályai ezen elvi consequentiákat tekintetbe vegyék, s hogy az építési tér kiválasztása vagy megvásárlásánál irányadóul vétessék azon körülmény is, hogy utóbb az intézet kiterjesztése lehetetlenné ne váljék. Saját javaslatom és költségvetésem az előirt határok közt fog mozogni; de az alapszabályok tervezete, úgyszintén a költségvetés lehetővé teendi, hogy a több költségek egyszerű számba vétele mellett a tervezett javító-intézet szélesebb alapokra helyeztessék. A követendő rendszer tekintetében a „családi rendszert" ajánlom. Rövid vázát több helyütt leírtam.*) Igen valószínű, hogy a kormány által létesítendő javító-intézetek szintén e rendszert fogják követni. A főváros törvényhatósága által egy javitóház tervezetének, megállapítása czéljából kiküldött bizottság körében szintén szóba kerültek a külföldön követett rendszerek. Budapestén azonban, hol a javitóház czéljaira az eddigi dologház épülete használandó fel, a választás lehetősége teljesen ki van zárva. Nolle-velle, meg kell ott állapodni a közös rendszerben. Csakis ezen körülménynek — az adott viszonyokban való megnyugvásnak — s némileg annak is, hogy az illető urak a kérdéssel bővebben nem foglalkozhattak, óhajtom betudni azon ítéletet, melyet a fővárosi tanács IX-ik ügyosztályának 18bl. július hó 3-án kelt szakvéleményében olvastam. A kérdéses passus igy hangzik: „Ezen idealisticus rendszer, eltekintve a dologház épületének, mely a fővárosi javitó-intézet czéljára szánva van, ily rendszer meghonosítására teljesen alkalmatlan voltától, már csak azért sem követhető, mert a kiválóbb szakférfiak mindnyájan egyetértenek abban, hogy az pénzügyi és paedagogiai nehézségekkel jár, s a maga tisztaságában nagyobb szabású intézeteknél és az oly fiatal egyéneknél, kiknek legnagyobb része mélyen sülyedt, egyáltalában nem alkalmazható. *) Legutóbb a^ „Magyar Igazságügy" 1881. 'évi októberi füzetében. Ugyanott a javitóházak kérdésével foglalkozó munkák nagyszámának czímjegyzékét is közlöm.
