Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)
1881/15 / 1. szám - Zur Lehre von Schadernersatz und Genugthuung nach österreichischem Recht. Bécs, 1880. [könyvismertetés]
66 úttal, sőt első sorban, az anyagi jog elégtelenségét, az osztrák polg. Törvénykönyv idevágó szabványainak „fonákságát, következetlenségét" ostromolják és a hová-tovább elviselhetlenné vált bajt leginkább a polg. törvénykönyv illető fejezetének gyökeres átdolgozása által remélik orvosolhatni. Ezen áramlat szülte dr. Strausz Miksa ügyvédnek az osztrák ügyvédgyülés elé terjesztett azon javaslatát: „mondja ki az osztrák ügyvédgyülés jogi meggyőződéseként, hogy a jogszolgáltatás érdeke sürgősen igényli az osztr. polg. törvénykönyv II. r. (a kártérítés és elégtétel jogáról szóló) 30. fejezetének átdolgozását." Az ügyvédgyülésnek állandó bizottsága ezen javaslat feletti véleményezésre egyebek közt két elsőrangú osztrák jogtudóst, Randa és Pfaff tanárokat, kérte fel. Randának kisebb terjedelmű jogi véleményét még 1878-ban közölték a lajtántúli szaklapok (1. pl. Oesterr. Gerichtszeitung 1878. évfolyam 72—73. sz.); Pfaff véleménye néhány hónap előtt könyv alakjában látott napvilágot. A végeredményben egye'ért a két véleményező : egyik sem javasolja a polg. törvénykönyv szóban levő fejezetének revisióját. Azonban e megegyező határozathoz más-más szempontból, lényegesen elütő okok alapján jutottak ; a két jeles dolgozat ellentétes irányt követ; amaz éles vádirat a polg- törvénykönyv ellen, emez fényes védirat a törvénykönyv mellett. Randa is hevesen támadja az osztrák törvénykönyvnek a kártérítést illető rendelkezéseit; hibáztatja, hogy azok nem tesznek különbséget vétségek és fennálló kötelmek sértései között; hogy tekintet nélkül az életviszonyok tarka változatosságára mindenütt a figyelem és gondosságnak egyenlő mértékét követelik, és megkülönböztetés nélkül, már ezen átlagos figyelem elmulasztásáért (de viszont soha kevesebbért sem) rónak felelősséget ; hogy végre, ellentétben az igazsággal és a jogászi következetességgel a kártérítést nem az okozott kár nagyságához, hanem a hibás vétségének fokához mérik. Ha mindezek mellett sem javasolja a szóban levő fejezet revisióját, teszi azt azért, mert a jelzett hibák részint csak elméletiek, a tudomány által helyreüthetök, részint pedig novellaris törvények által már is orvosolvák, illetve ezentúl is orvosolhatók; mert továbbá a jelzett baj Austriában is nagy részt a bizonyítási eljárás nehézkességében és szűkkeblűségében gyökerezik, miért is Randa szerint egy az anyagi és alaki jogra egyaránt kiterjedő, az érintett hiányokat és hézagokat pótló, szabatos szerkezetű novellaris törvényre volna szükség. Pfaff szintén elismeri az osztrák kártérítési perek meddősége feletti panaszok jogosultságát, azonban ugy tartja, hogy a baj csak igen csekély részében róható fel a törvényhozónak; mert a tárgyalási jegyzökönyvekből kimutatható J), hogy számos rendelkezésével egészen másra czélzott *) Szerzőnek tulajdon szavai szerint ö Zeiller óta az első iró, ki a szóban levő kérdésnél ama jegyzökönyveket használta, és művének minden lapja tanúsítja, hogy azok szakavatott kézben a tudománvos magyarázat mily fontos segédeszközévé válhatnak. Pfaff egyes részletek tisztázása czéljából azonkívül^ a polg. törvénykönyv kidolgozására kiküldött bizottság egyik főérdemü tagjának, alelnökének és utóbb elnökének, Haan legfőbb bírósági tanácsosnak magán feljegyzéseiből is merített.
