Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 5. szám - Az értékpapirok részfizetés melletti eladásának törvényes szabályozása

417 ség azt higyje, miszerint nagy bankkal áll szemközt; az illető üzérek által kiadott részletivek pazar kiállításban díszlenek, mintha nem puszta Ígéretek valamely értékpapír szállítása iránt, hanem maguk a kérdéses értékpapírok volnának s melyek néha még az állam czimerével, az állam garancziájára való hivatkozással stb. is láttatnak el, mintha az illetők egyenesen az állam megbízásából járnának el. De a mennyiben mindez kevés volna a közönség bizalmának felköltésére : a kiküldött ügynökök elég jártassággal bírnak, hogy a jámbor közönség kételyeit eloszlassák s azt az illető „ház* vagy „bank" szoliditásáról meggyőzzék. Egy más, még fontosabb gyakorlati különbség közönséges dolgok és értékpapírok részletfizetés melletti adás-vétele közt abban áll, hogy mig a közönséges dolgok értékét a vevő rendszerint megbecsülni tudja, addig az értékpapírok értékéről a vevőnek a legritkább esetekben van biztos tudomása. Még a müveit osztályhoz tartozó emberek sem birnak mindig kellő tájékozottsággal az iránt, hogy az értékpapírok értéke minő tényezők által határoztatik meg? A nagy közönség pedig rendszerint még azt sem tudja, hogy valamely papírnak mi a tényleges folyamára? ha ugyan folyamárról, tőzsdei jegyzésről általában tudomása van. Különösen a sorsjegyek azok, melyeknek értékét a közönség legkevésbbé ítélheti meg, sőt melyeknek értékét megvizsgálni nincs is hajlandósága. A közönség csak a kecsegtető nagy nyereményeket látja s a könnyű gazdagodás reménye annyira lebilincseli és elhomályosítja itélötehetségét, hogy néha még jobb meggyőződése ellenére is cselekszik. Ki nem ismeri a famózus török sorsjegyek történetét? Számos millióra rúg azon összeg, mely nálunk török sorsjegyekbe fektettetett; sőt AusztriaMagyarország szolgáltatta a török sorsjegyek legnagyobb vevő kontingensét. Jutott-e eszébe a közönségnek a török állam hitelképessége után kérdezősködni? Távol állott tőle. Annyira el volt ragadtatva a 12 arany frank kamat és a 600,000 frank főnyeremény ígéretétől, hogy nem is gondolt azon, később tényleg bekövetkezett eshetőségre, miszerint sem kamat, sem nyereség ki nem fizettetik, de még a töke is odavész. Valóban szomorú példája az emberi kiskorúságnak, a melyre épen a leleményes üzérek legmerészebb terveiket alapítják. A közönség a sorsjegyeket és más értékpapírok értékét legtöbb esetben kellően megbecsülni nem lévén képes, a részletügylettel foglalkozó „bankházak" ezen helyzetet a maguk javára természetesen könnyen kizsákmányolhatják s oly vételárt szabhatnak, a mely az értékpapír valódi értékét tetemesen meghaladja. De ők ezt azért is könnyen tehetik, mert a nagy közönség maga a részletfizetés jelentősége iránt sincs kellőleg tájékozva. A vevő rend-