Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)
1881/15 / 1. szám - A magyar állampolgárság megalapitása születés által
31 hivatalos beiktatása a képviselő-választásra jogosult személyek névjegyzékébe. Mutatis mutandis ugyanaz áll a franczia citoyen-re vonatkozólag. A tételes jog e tekintetben sokkal korábban találta el a helyes megoldást, mint az elmélet, melyben, daczára G e r b e r mesteri fejtegetéseinek5), még mindig el van terjedve a franczia felfogás. Már a római jog sem szorította a status civitatis-t csupán a férfiakra, hanem azt a nőkre és gyermekekre is alkalmazta,0) s jóllehet ezzel szemben azon kifogás tehető, hogy a római jogi status civitatis inkább magánjogi fogalom volt mint közjogi, az újkori törvényhozásokkal szemben ezen ellenvetés is elesik. Pedig a legtöbb modern államban a magyar „állampolgárság" szónak megfelelő műszó van elfogadva, s az ugyanazon értelemben használtatik, mint a magyar törvényben. Ausztriában és Sveiczban „Staatsbürgerschaft"-ról szólnak, Olaszországban „cittadinanza"-ról s az éjszak-amerikai egyesült államokban „citizenship" a terminus technicus. Azon államokban pedig, a melyekben a hivatalos műnyelv nem szól „állampolgárság" és „állampolgárokéról, ott is történeti előzmények és egyéb speciális viszonyokban kell keresni ennek okát, s nem lehet ezt a franczia theoria diadalának tekinteni. Kivált Németországban egészen sajátságos története van a „Reichsangehörigkeit" szónak. A német honossági törvénynek egyik commentatora7) azzal indokolja ezen új műszót, hogy a régi „Staatsbürgerschaft" szó tisztán közjogi fogalmat jelent s következésképen a külforgalomban való használatra nem alkalmas ; de ezen indokolás nem csak téves praemissából indul ki, miután valóban meg nem érthető, hogy miért ne lehessen közjogi fogalmakat az internationalis forgalomban használni, hanem ezen egész iodokolás csak arra való, hogy a valódi tényállást elpalástolja. A valódi tényállás t. i, az, hogy a német kormány okult azon két porosz honossági törvényjavaslatnak sorsán, melyek azért nem válhattak törvényekké, mivel egyrészt a képviselőház következetesen visszautasította az „Unterthan" kifejezést, másrészt pedig a korona és az urak háza a „Staatsbürger" szót nem fogadták el.8) A „Reichsangehörigkeit" szó tehát Németországban a Deus ex machina szerepét játszotta. Angliában a B) Gerber: Grundzüge des deutschen Staatsrechtes, 3-ik kiad. 1880. 45—48,1. és 227—231. I. Gerber: Ueber öffentliche Rechte: Tubingen 1852. 75 s köv. 1. — Gerber nézetét követi Unger is, midőn azt mondja: „Das entscheidende Criterium liegt darin, dass Jemand mit seiner staatsrechtlichen PersÖnlichkeit der obersten Gewalt im Staate unterworfen ist." (System I. 292. 1. 5. j.j. 6) Glück: Pandecten-Commentar 1867. II. 181. 7) Martitz: Das Reeht der Staatsangehorigkeit im internationalen Verkehr. (Hirth's Annalen 1875. 796). 8) RÖnne : Das Staatsrecht der preussischen Monarchie 1870. II. 3.