Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - A más vallásfelekezetbe való felvétel kihágása. Az 1879: 40. tczk. 53. §-ához

27 koránsem következik, hogy a törvénybe átment 53. § inte'zkedése is csak az átte'résre vonatkozólag értendő. En a történeti előzmények és az 53. § szövege kért semmi intionalis összefüggést nem látok. Hisz épen Teleszky ur volt az, kinek javaslatára a § oly gyökeres módosítást szenvedett, hogy azt minden tekintetben másnak kell tartani, mint eredetileg volt. O ugyanis módosító javaslatánál azon nézetből indult ki, hogy a javaslat illető §-a tulajdonkép csak az 1868. 53. t. cz. odavágó szakaszainak sanctióját kívánja keresztülvinni. Hogy miként jutott ö e gondolatra, valóban nem tudom, mert ez sem az eredeti javaslat, sem a módosított javaslat szövegéből ki nem olvasható ; sőt inkább ebből az tűnik ki, hogy a két javaslat az 1868. 53. t. cz. rendelkezéseire nem is kivánt reflectálni, hanem attól eltekintve egészen önállóan akarta, még pedig egész általánosságban, a kiskorú egyeinek más vallás felekezetbe való fölvitelét bűntelendönek nyilvánítani. Ezt különösen két körülmény mutatja: először az, hogy a javaslatok szövege nem csupán a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetekre szorltsozott, hanem külömbség nélkül minden vallás felekezetre kiterjeszkedett, holott az 1868. 53. t. cz. csakis a törvényesen bevett ker. vallás felekezetek viszonosságáról rendelkezik. Ebből kitűnik, hogy a javaslatoka vallásfelekezetek jogegyenlősége elvét szem előtt és tiszteletben tartva, a más felekezetbe való felvétel kihágását nem az 1868 : 53. t.-cz. rendelkezéséhez akarták kötni, hanem inkább ettől eltéröleg és eltekintve, minden vallásfelekezetre kiterjeszkedöleg kitágítani akarták. Ide járul továbbá azon körülmény, hogy a javaslatok a 18 éven aluli kiskorú egyénnek más vallásfelekezetbe való felvételét csak az esetben kívánták volna büntetni, ha az a törvényes képviselő beleegyezése nélkül történnék; holott az 1868 : 53. t.-cz. rendelkezése föltétlenül intézkedik, s a kiskorú egyénnek áttérését még a törvényes képviselő beleegyezése mellett sem engedi meg; úgy hogy ebből is kitűnik, miszerint a javaslatok szövege az 1868 : 53. tczket nem sanctionálni, hanem inkább érintetlenül hagyni kívánták, és hogy az 1868 : 53. t.-cz. szentesítésének gondolata a kihágási törvény illető szakaszába csak beeröszakoltatott, mely erőszak következtében a történelmi előzmények és az 53. § közt az intentionalis összefüggés megszakitottnak tekintendő. De ha a történelmi előzmények alapján ki is lehetne mutatni az illető § szövegezései közt az intentionalis összefüggést, ez az 53. § értelmezésére nézve csak'akkor volna irányadó, ha magának a szakasznak szövegéből nem lehetne annak értelmét meghatározni. Hogy pedig az 53. § szövegéből nem csupán az áttérés, hanem a