Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A gyámság és gondnokság

illetékességét — hacsak keresetét egészen vissza nem vonja — általánosságban még az esetre sem utasíthatja vissza, ha a bíróság illetékessége tekintetében'tévedésben volt. Értekező szerint különben ilyen tévedésről szó sem lehet. Felperes legfelebb azon téves feltevésből indulhat ki, hogy alperest törvény szerint az illetékesség elleni kifogás joga meg nem illeti, és ezen tevés föltevés következménye csupán abban állhat, hogy felperes csalatkozott. Nincs is ok, felperes ebbeli érdekeit különös oltalomban részesíteni, mert ö tőle függ, hogy mely bíróságnál akar perelni. Legyen óvatos, mielőtt a különböző bíróságok között választ. Ha a tényleges körülmények ismerete hiányában nem helyesen választott, elhamarkodása következményeit önönmagának kell viselnie, épp ugy, mint midőn a lakhely és a szerződés szerinti versenyző illetékességek között ügyetlenül választott (Qui agit, certus esse debet). Jellemzett felfogása következményeként Fitting a bírósági illetékességre irányuló előzetes szerződést is az eddig szokásostól eltérő alapon fogja fel. Az ilyen szerződésnek nem azon jelentőséget tulajdonítja, hogy egy illetéktelen bíróság illetékessé tétetik, mert elmélete szerint szabályként minden bíróság és minden ügyre illetékes. Az ilyen szerződés nem tartalmaz egyebet, mint alperesnek azon jogáról való lemondását, bizonyos bíróságnál a perbebocsájtkozást kifogása által megtagadhatni. Végre Wendt jenai tanár, „'Bevveis u. Beweismittel" czímü élénk tollal és könnyű nyelvezettel irt értekezése, habár alakilag önálló munkálatként jelentkezik, lényegileg polémia Heuszler ellen. („Die Grundlagen des Beweisrechtes" czímü, ugyancsak az Archív f. d. civ. Praxisban megjelent monográfiája ismertetve lett a Magy. Igazságügyben XII, kötet 209. 1.). A különben igen érdekes és tanulságos dolgozat polemikus természeténél fogva az e rovatnak szánt hely szűke miatt nem ismertethető. II. A „Buschu-féle „Zeitschrift für deutschen Civilprocess" legközelebb megjelent füzeteit (második évfolyam I. és II. fűzet) ismét nagyobbára a német birod. perrend egyes oly §-ainak fejtegetései töltik meg, melyek reánk nézve — mint nagyon is részletkérdések — ez idő szerint a bővebb ismertetést igénylő érdekkel nem birnak. Az első fűzetben általánosabb érdekkel csupán Schultze strassburgi tanárnak, „Die rechtliche Stellung des sogenannten Nebenintervenienten im Rechtsstreit" czímü terjedelmes dolgozata bír. A beavatkozás kérdése tudvalevőleg a perjog egyik legnehezebb, de egyszersmind legérdekesebb kérdése. Különösen mi a