Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A gyámság és gondnokság

75 Az ember nem győzheti le a kíváncsiságát, hogy a „cselekvési jogképesség" műszó jelentésével mindjárt megismerkedhessél Tehát nem az első, hanem a 6. lapon kezdtem a betekintést. Az idézett lapsus calami felvilágosítását vártam, s váljon a műszó használatánál „jogképesség" vagy „cselekvési képesség" értetik-e. Hanem hát biz az a műszó a szövegben is előfordul. A mily rosznak tartom a gyámsági törvényt, hajlandó voltam azt gondolni, hogy már maga a törvény szövege a hibás. Erre aztán elővettem a gyámsági törvényt, s kerestem benne a végzetes műszavat; hanem hát biz abban nagyító üveggel sem található fel. A fides paenes aucforem még dolgozott bennem. Egy félhivatalos jogirót nem akartam még magamban sem gyanúsítani. Újra megnéztem a szavat ott, a hol először láttam, a tartalomjegyzékben, s azok a betűk bizony csak ugy feketéitek reám mint előbb. Mi több, a tartalomjegyzékben egy másik szakasz is ama szó használatával indicáltatik. Valójában a 57. lapon nagy betűkkel e szavak állanak: „A gyámság és gondnokság alatt állók cselekvési jogképessége". Tehát a 6. és 57. lapon kezdődő fejezeteken kell végig menni. Több talán nem sülhet ki, mint hogy azt a szót vagy „jogképesség" vagy valószínűbben a „cselekvési képesség" helyett használja. A szerző talán csak magyarul nem tud. Igaz, hogy a „Rechtsfahigkeit" és „Handlungsfahigkeit" is elég világos, s a ki e szavakat mint első fordítaná magyarra, biz alig hibázhatna benne. A (1. és 57. lapokon kezdődő fejezetek azonban bárkit meggyőzhetnek arról, hogy a hiba nemcsak a szavak de a fogalmak confusiójából ered. A jogképességet, mely mindenkit már születésénél fogva megillet, Összezavarja az időnként egész a nagykorúságig fejlődő cselekvési képességgel. Ezen alapon irta meg Németh Péter ur az európai főbb törvényhozásokra tekintettel a gyám sági és gondnoksági jogot! De hát beszéljen Németh Péter ur maga. „Az kétségtelen, hogy törvényeink alapján ily kiskorúaktól (kiskorúak kik életkoruk 12. évét meghaladták) a jogképességet teljesen megtagadni nem lehet" (7. 1. 11 s következő sorok). A következő mondatból aztán kitűnik, hogy mit ért jogképesség alatt : „Nevezetesen viszteher nélkül önállóan képviselőjük beleegyezése nélkül is szerezhetnek jogokat és vagyont." Szembeszökő, hogy a jogképességet a cselekvési képességgel zavarja össze. De már előbb is a 6. lapon (negyedik alinea) a következő fejtegetést olvassuk: „A magyar jog szerint a gyermekek — 12 éves korukig — semmiféle jogügyletet nem köthetnek és ha ilyent kötnének az eredetileg érvénytelen, mint ilyen magában véve semmis, a nélkül, hogy a gyermek felserdülte vagy nagykorúvá válta után kénytelen lenne azt visszavonni vagy attól elállni. A gyermekek ezen szabály szerint nem csak hogy nem kötelezhetik magokat, hanem jogokat sem szerezhetnek (!), mert a gyermeknek annyi belátást, mennyi jogügyletek méltatásához szükséges egyáltalában nem lehet tulajdonítani. Ugyanígy (!) rendelkezik a római jog, a porosz Landrecht, az újabb porosz törvény, valamint az osztrák polgári törvénykönyv is. A Gode Napóleon nem szól ugyan a gyermekek jogképességéről külön, de commentatorai köz t