Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

53 azért szükségkép határozott vonásokat szab, melyek félreérthetlenül tanúsítsák, hogy kinyomatuk határai között egy Önálló lét, egy külön egyéniség zavartalanul, korlátlanul érvényesülni akar. S ezen törekvés minél teljesebb valósulása, egyszersmind a fejlődés mind magasabb tökélyét jelzi. A törvény mely e folyamatnak módját, elemeit taglalja, összefoglalja — egyúttal kijelöli ezen egyoldalú fejlődésnek kiegészítését is, s azon tényezőre utal mely ezen egyéni elkülÖnzés ridegségét enyhíteni hivatott. Az organikus concentrátió az, mely ezen egyenlőtlen, élesen különváló egyének számtalan mikrokosmosait minél fensöbb alkatú szervezetek, társadalmi makrokosmosok harmonikus egészébe illeszti, s igy az egyéni fejlődés tökélesbülésével és kűlönféleségével lépést tartva, mind mesterségesebb, erösebb s egységesebb szálakat, s összekötő vonalakat huz, melyek a kizárólagos, önczélú, széthúzó erőket nagy czélokra, közös alkotásokra szervesen egybefüzik. A társadalmi fejlődésnek utja ez. De a legkiválóbb a döntő tényező, a fejlődés végczélja, az önczél: az egyéniség fejlődése marad, az egyenlőtlen, határozott egyéneknek kiválása az egyenlő határozatlan, alaktalan tömegből. Ezen kiválási folyamat egyike azon kevésszámú alapvető vezéreszméknek, melyek az emberiség történetének megértéséhez kúlcsúl szolgálnak. Az individualismus és collectivismus kűzködése; az egyéniség szárnycsapásai a mint kibontakozni törekszik a collectivismus dermesztő bilincsei közül; a tömeg vis inertiae-je nehézkedési, ellentállási és tartoztató ereje, ez az miben én a történet problémáját látom; azon küzdelemnek voltaképi tárgyát, melyet az emberiség a történeten végig folytat. Midőn az emberi társadalom egyik legősibb, legkezdetlegesebb alakulatának, a faluközségnek keletkezését, lényegét és fejlődési útját nyomozni készülünk, a kiindulásnál e küzdés eszmekörebe ragadtatunk és meglep a tudat, hogy a faluközség keletkezésének csirái, benső valója, fejlődésének alakzatai, elválaszthatlanul összeforrottak az emberiséget mozgató eme tényezővel. S ezen benső Összefüggés főleg ama két alapelemre vezetendő vissza, mely a faluközségnek létet ád, miután azon csekély kormányzati, politikai elem, mely a község igazgatásában kifejlik, csak folyománya a kettőnek, alaki szabályozása azon viszonyoknak, melyek lényegét a család s a tulajdon alkotják. A család és tulajdon pedig voltaképen az egyéniségnek ama legfőbb nyilvánulási formái, melyekben különjellege a társadalomban Jegpraegnánsabb kifejezését találja s a melyeknek szabatos határo-