Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

54 a fejlődésnek vezérmozzanata az éles határozottság. Ha szabad azon feltevésből kiindulni, mely most napról-napra jobban megerősödik, t. i. hogy minden faj, fel a legtökéletesebbig, a különbözetek szapo­rodása által a legegyszerűbb alkatokból képződött — akkor nyilván következtethetni, hogy egyes formáik, valamint egész csoportjaik a határozatlanságból a határozottságra való haladással fejlődtek. Csak azon nevezetes tényre kell utalni, hogy a legalsóbb organismusok (melyeknek természete meglehetősen egyez valamennyi felsőbb alkat­nak csirájával) mivoltukban oly kevés határozottságot tanúsítanak, hogv igen nehéz, néha csaknem lehetetlen meghatározni vájjon állatok vagy növények-e? Az ezek után következő protozoáknál, pl. a héj nélküli rhizopodoknál, a forma oly szabálytalan, határozatlan, hogy leírása egészen lehetetlenné válik, mert sem két egyednél, sem ugyanazon egyednél különböző időben nem egyöntetű. Ily lények halmazatából támadnak egyéb határozatlan alkatokon kivül többek között a spongiák (szivacsok) is, melyeknek nagysága, külső kör­vonalai, belső rendje egészen határozatlan. Ha ellenben a legfelsőbb rendű szervezeteket szemléljük, "mindenek előtt fel fog tűnni saját­ságaiknak pontos határozottsága, körvonalaik élessége, a változatlan­ság a tagok arányaiban, s az az állhatatos viszony, melylyel benső alkatuk részletei változott körülmények között is megmaradnak. A nagyobb határozottság tehát egyik leglényegesebb jellemvonásuk. A társadalmi fejlődés fokozataiban is a határozatlanság állapotából a a határozott rendre való haladás hasonlókép nyilvánvaló. Egy kóbor vadtörzs, mely sem határozott helyhez, sem tagjainak állandó fel­osztásához kötve nincsen, részeinek viszonylagos alakzatára nézve is, sokkal kevésbé határozott, mint egy valódi nép. Egy ilyen törzs­ben a társadalmi viszonyok sem szabatosan rendezve nincsenek, sem nem maradandók. A kormányzó hatalom nincs szilárdan megálla­pítva, sem élesen korlátozva. Rangkülönbségek alig homályosan tűnnek elő és könnyen átléphetök. S eltekintve a férfiak és nők külön foglalkozásaitól, a kereseti foglalkozásokban nincs felosztás. Határozottabb gazdasági különbözeteket csak azon jelentékenyebb nagyságú törzsek, melyek másokat alávetettek, tüntetnek elő. A mint ezen primitív társadalmak tovább fejlödnek, különbö­zéseik is fokról fokra határozottabb kinyomatot nyernek. Növekesz­nek ; a nomád életmóddal felhagynak és rendszerint valamely szom­széd törzszsel való huzamos határküzdelmek után bizonyos határozott földterületen megtelepednek. A vezér és nemzetsége, továbbá a köz­nép közötti különbség, a nép tudalmában a lényegi különbségig fokozódik. A harczosok rendje kezd végleg elkülönülni azon réte­gektől, melyek a földmívelést vagy más alacsonyabbnak vélt fog­lalkozást űznek. És kiválik a papi rend, melynek rangja, teendői s

Next

/
Oldalképek
Tartalom