Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám

4 a „tudós", ki, ha vele boldogulni akart, kénytelen ne lett volna fellegvárából az élet porondjára leereszkedni, ugy nem volt az a mindennapiság, melynek megbeszélését kicsinynek, melynek Íróját közömbös erőnek tekintette volna. Nem egyhamar ismertem függetlenebb irót, mint Löw Tóbiást. Szándékosan hangsúlyozom ezt, mert tudom, hogy némelyek hivatalos állásából gyanúokot kovácsoltak lapja szabadsága ellen. Igaz, hogy voltak bizonyos tekintetek, melyeket ő magas társadalmi helyzete következtében nem mellőzhetett. De e tekintetek egyes egyedül a formát érdekelték, sohasem a lényeget. Ezen elvét: „A kapkodó dilletantismust, mely tudatlanságból vagy könynyelmüségből nem akarja számba venni, hogy az igazságügyet csak alapos szakértelemmel lehet rendezni, ostorozni fogjuk, bárhol jelenkezzék is" („Magy. Igazságügy" I. k. 3. 1.), nem tagadta meg soha, senki ellenében sem. Meghitt barátait époly kevéssé kímélte, mint kartársait vagy felebbvalóit. A Magyar Igazságügy tizenhárom kötete számtalan közleményben tanúskodik ezen állitásunk mellett. Még munkatársaitól is megkívánta, hogy alapban eltűrjék önmagukról az igazságot; s ő, ki minden csak némileg alapos neheztelésnek igen könnyen engedett, e tekintetben hajthatatlan volt. De szerette a müveit formát s a darabos dolgozatnak csak akkor adott helyet, ha a tartalom teljesen kárpótolta az olvasót. Saját dolgozatainál is kiváló súlyt fektetett az alakra. Sok évi hírlapírói működése alatt nagy mértékben elsajátította a nyelv fölötti uralmat. Különösen szerencsés volt a polémiában. Hevülékeny szelleme intensive színezte eszméit, s tág olvasmányköréből, mely a szépirodalom jelesebb termékeire is kiterjedt, irálya világias fordulatokat kölcsönzött. E kiváló tulajdonság bizonyos ingert is szült benne a polemizálásra. Ha valamelyik munkatársa vitába keveredett, Löw ritkán állhatta meg, hogy maga is kardot ne rántson; sőt néha más lapok között folyó vitákba is bele nyúlt. Más országokban, hol a főügyészségnek naponkint nyilik alkalma a törvénykezésben active szerepelni, Löw ezen tehetsége megbecsülhetetlen lett volna, annál inkább, mert nem közönséges szónoklati képességgel is rendelkezett. Halkan, nyomatékosan beszélt, hangja folyton rezgett az erős meggyőződés nyomása alatt. Nyelve müveit, hasonlatai találók,