Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

50 fiu iránti kedvezésnek kezde vétetni, ez ellenőrzés megszűnt. Az apa tehát, ki suusát végrendeletileg kitagadni átallá, emancipálván azt, minden feltűnés nélkül áluton könnyebben érheté el czélját, mely igaztalan. A praetori jognak általános természetéből következik, hogy az emancipált gyermekek bár lényegileg egyenlösitvék a sulisokkal, de formailag nem. A suus fiu, ha mellőztetik, akkor, mint hallók Gainstól, a végrendelet iure civili semmis (nullum). Nem igy azoknál, kiket a practor jogosit a végrendelet ellen, Ha a filius emancipatus mellőztetik, akkor a végrendelet inre civili nem semmis, hanem a praetor az ellen contra tabulas bonorum possessiót enged, mi azt tettleg félreteszi.43) De tovább eme különbségbe nem megyünk belé. Á végrendelkezés jogilag teljes és korlátlan szabadsága, miként az a XII. táblás törvény idézett szavaiban gyökerezek, kétségkivül tetőpontját birta azon lehetőségben, hogy még az utószűlött (postumus) gyermek is teljes hatálylyal kitagadható.44) Említésre méltó, hogy némelyek szerint az utószülöttekre való tekintet hozta volna be általán az exheredatio intézményét. Részünkről e véleményt a forrásokban sem megerősítve, sem megczáfolva nem látjuk. Ha szabad feltevésekkel élni, akkor mink az exheredatio intézményének keletkezését következőleg képzeljük. Még mielőtt a gyermek instituálása avagy exheredálása a végrendelet alakiságai közt jogilag megkívántatott volna, szokás lehetett, hogy az apa, ki mást nevez örökösül, a gyermekre világosan kimondja, hogy exheres esto. Azt valami természetszerű ösztön is sugallja, hogy az ember a végrendeletében nem hallgathat teljesen a gyermekéről. Ezen közönséges szokásra támaszkodva, hozta be az exheredálás szükségét a jogalkalmazás (vetus juris prudentia 1, 4. C. 6. 28.) a határozott és megtévesztés nélküli akarat hiányát látva abban, hogy valaki ily fontos alkalommal gyermekét nem is említi. Mert hátha holtnak vélte ? Hátha nem gondolt arra, hogy postumus van a nő méhében ? Ekképen az önkénytes szokásból fejlett volna feltevésünk szerint a kötelező jog az által, hogy egy-egy végrendeletet, mely annak nem hódolt, az akarat kétségessége okából megmeg döntögettek. Efféle önkénytes szokásból keletkezett a ere ti o intézménye is.45) Már hogy az önkénytes szokásnak kötelező joggá emelése az utószülöttek ötleböl kezdödött-e, ebbe nem vágunk bele. 43) Quod si neque heredes instituti fuerint, neque ita ut supra diximus exheredati, praetor promittit eis contra tabulas bonorum possessionem. G. II, 135. 44) 1. fentebb G. II. 123 s köv. (132). 46) G. II, 164.