Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)
1880/13 / 3. szám - Vermischte Schriften juristischen Inhalts. Leipzig , Breitkopf und Härtel 1879. [könyvismertetés]
267 Készítésére azon érdekes per szolgáltatott alkalmat, mely 1859-ben a hajdan egy államot képező Basel-Land és Basel-Stadt svajczi kantonok közt Basel városának védmüvei iránt megindult. A választott bíróság, melyet az illető felek annak idején (1832-ben) az állami vagyonnak méltányos kulcs szerinti felosztásával megbíztak, a nevezett védmüveket : városfalakat, sánczokat stb. azon dolgok közé sorozta volt, melyek mint a nyilvános folyók, közutak, hidak stb. a polgári forgalomból ki vannak véve, azért felosztásra nem kerülhetnek, és fekvésük szerint az egyik vagy másik félnek, in specie tehát Basel-Stadt kanton kizárólagos rendelkezése alá tartoznak; egyúttal azonban tekintve, hogy a kérdéses védmüvek talán már a közel jövőben lebontatni fognak, azon esetre, hogy az bekövetkezik és terűletök az átalakítás költségeinek levonása után valóságos állami vagyonná válik, a választott biróság Basel-Land kantonnak érdekében azon fentartást tette, hogy abban is a jelen felosztásnál alapul vett kulcs szerint része legyen. Midőn 1859-ben Basel-Stadt nagy tanácsa a város kitágítását elhatározván, felhatalmazta a kis tanácsot, hogy a város falait lebontassa, a sánczokat eltávolíttassa, kitöltesse az árkokat és ezen védmüvek területét nyilvános sétányokká alakittassa át, Basel-Land azt tartá, hogy ezzel teljesült a feltétel, mely alatt számára ama jog fentartatott volt, és azon igénynyel álla elő, hogy a sáncsok eltávolításába neki is van beleszólása. Igénye a tudomány képviselői közt is védőket talált, kivált Rüttiman egy a kérdésről irt jogi véleményben igen határozottan szólalván fel mellette, kimutatni törekedett, hogy bár a panaszos fél már ama választott bírósági Ítéletben megrövidíttetett, ez által mégis fentartatott neki a résztulajdon, mely eddig lappangott, most azonban a feltétel teljesülése folytán tökéletes erőre emelkedett. A dolgok ily állásánál Basal-Stadt kormánya Iheringet kérte fel jogi véleményezésre, és ugy hiszem, t. olvasóimnak egyike előtt sem lesz kétséges, hogy melyik oldalra kellett szerzőnknek állania. Érdekes volna, közelebbről nézni a szellemi tusát, melyet Ihering Rüttiman ellen vív.De kényes dolog levén fejtegetéseiből egyes részleteket kiszakítani, ha csak nem ismertetném előbb a szóban forgó jogesetnek egész tényállását: a közelebbi ismertetéstől tartózkodnom kell. Annyit azonban megjegyezhetek, hogy érvelései azon részében is, mely pusztán a concret jogesetre vonatkozik, igen élvezetes és tanulságos olvasmányt nyújtanak. Van azonban e jogi véleményben egy tisztán elméleti kérdés is tárgyalva (melyen egyébiránt a szóban levő jogesetnek eldöntése megfordul), azon kérdés t. i., váljon közhasználatra szánt dolgok (res publicae) az államnak, kö zségnek stb. tulajdonában állnak-e vagy sem?
