Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 2. szám - A magyar csődtörvényjavaslat. Befejező közlemény

146 Ki ellenében kell a garantia ? A válasz rá egyszerű. A bukott ellen és azon többség ellen, a melyet ö a kisebbség leverésére felállít, vagy a mely saját jóvoltából akarja a kisebbséget leszavazni. A ki a kényszeregyességek történetébe kissé bepillantott, ez iránt egy perczig sem lehet kétségben. A bukott ellen, a ki csalárd uton többséget csinált magának, az elmúlt időkben igen hathatós „garantiát" ismertek. Egyszerűen felakasztották, még pedig, mint az 1540-iki ordonnance rendeli, „sans delai" azaz haladéktatanul. Utolsó akasztás Francziaországban 1756. február 10-én volt. A halálbüntetés mellett pedig szintén igen hatályos módot birtak a csalárdságok és összejátszások megtudására. A tortura segélyével á peu prés meg lehetett tudni az összejátszókat, a kiket aztán büntetésül gályarabságra Ítéltek. Ilyen garantiák mellett a kényszeregyesség elfajulásától nem igen kellett félni. Mivel helyettesitette a modern jog ezeket a drastikus garantiákat? Lássuk egyenként. Francziaországban az 1808-iki csődtörvény alkotásánál azon nézetben voltak, hogy a „többség belátása" enmagában elég hatalmas óvszer a visszaélések elkerülésére. A modern szabadság-büntetésen kivül alig állítottak fel lényeges garantiát; a birói jóváhagyást, olyformán mint a javaslatunk, csak a formaságok elenörzésére vélték statuálandónak. És mi történt? A hitelezők kifosztása rendszeressé, a kereskedelmi körök panaszai állandókká váltak. — A baj elviselhetlenné vált. Orvoslásáról akként gondoskodtak, hogy az 1838-iki csődtörvény alkotásánál erősen előtérbe állították a bíróság ellenőrző jogát; döntő, a többség akarata ellenében is döntő jogot adván neki. Felismerték, hogy valami, pusztán csak azért, mert a többség akarja, még nem jogos, nem czélszerü. A többség vehemens, összejátszó, meggondolatlan lehet; — hijjával lehet az előrelátásnak, alá lehet vetve a legkülönbözőbb előítéleteknek, pillanatnyi impressióknak és szenvedélyeknek. A közérdek követeli, hogy hatalmát a pártatlan justitia paralyzálhassa. A bíró informátiójáról pedig akként gondoskodtak, hogy a kényszeregyesség „nagy aktusát" nyilvános szóbeli tárgyalás elé rendelték, a melyen a biró csőd-