Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 2. szám - A magyar csődtörvényjavaslat. Befejező közlemény

XA magyar csődtörvényjavaslat. Dr. KRÁLIK LAJOS, budapesti ügyvédtől. ^^'(Befejező közlemény.*) XX. Vagyonkezelés. Áttérek a vagyonkezelésre. Amióta csőd van, mindig ez szülte a legvehemensebb panaszokat. Ennek helyes szabályozása a nagy feladat, a mely mellett a felszámolás berendezésének nehézségei eltörpülnek. Természetes, hogy a javaslat a mai vagyonkezelést rosznak tartja. A javaslat egyáltalában mindent rosznak tart, a mi a mai törvényben van. Nevezetes azonban, miért tartja éppen a vagyonkezelést rosznak. Azért, úgymond, mert a vagyonkezelésbe a bíróságnak „felesleges és mértékentúli" beavatkozó joga van. Dehogy van. A ki csak némileg ismeri törvényünket, az tudja, hogy a bíróságnak éppen semmi beavatkozó joga sincsen. Épp ez volt a baj. A beavatkozás teljes hiánya tette lehetségessé, hogy az önérdek szabadon garázdálkodott és hogy a hitelezők akkor sem kaptak semmit, a mikor tisztességes kezelés mellett követelésöknek legalább 5—10 százalékát megkaphatták volna. A milyen a javaslat diagnosisa, olyan az orvossága. — A mai hinárból azzal akar kisegíteni, hogy a csödvagyont a bíróság direct felügyeleti joga nélkül a hitelezőkkel kezelteti, mert „a csödvagyonnak egyes-egyedül jogosult kezelői magok a csődhitelezök". Ezzel a civilis gondolattal a vagyonkezelés problémáját megoldottnak tartja. Pedig a kérdés éle nem ebben fekszik. A kérdés éle a tudományban is, nálunk is, abban fekszik, birják-e a hitelezők a vagyont helyesen kezelni; az a nagy önállóság, a mit a javaslat nekik ad, nem lesz-e az ö megrontásuk ; nem fallacia-e a hitelezők „autonómiája", a mely mögött a csödválasztmány és a bukott absolutismusa rejlik, és nem követelik-e a hitelezők és a köztisztesség érdekei, *) L. az első közleményt XIII. k. 65—95. 1. MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1880. XIII 2. 9