Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 6. szám - Deák Ferencznek jogügyi két beszéde

575 ményeihez alkalmazva hozattak, s ezen az úton tévesztő temérdekségre szaporodtak. Verböczi volt az első, a ki ezen casuistikus zavart némi, bár hiányos, rendszerbe foglalta. Minden lehető egyes eseteket a véges emberi elme előre ki nem meríthet, számba nem vehet, és igy lön, hogy mindig újabb és újabb esetek adván elő magukat, melyek a casuisticus törvényekben még ellátva nem valának, a törvénynek eme hiányait kénytelenek voltak az Ítélőszékek pótolni, honnan önkény, bizonytalanság és a törvénynek homályos értelme eredeti. Ezen bajon az országos küldöttség előttünk fekvő munkája nem segít, mert az nem egyéb a curialis decisiókból meritgetett, ekkorig világos törvény által el nem intézett, egyes esetek eligazításánál; nem egyéb, mint casuistica, melynek tengerébe egyszer betévedvén, ha az országos küldöttség 300 új esetet volt képes összeszedni, mi kerületi üléseinkben más 300-at hozunk fel, a nélkül, hogy a leendő jövendő eseteknek csak századrészét is kimeríthetnénk. Ismét a bírói önkény fogná tehát a törvény hiányait pótolni, és az igazságszolgáitatás rendszerében egy lépéssel sem lennénk előbb, mint most vagyunk. Az országos küldöttség azonban rendszert nem alkothatott, mert csak hiányok kiegyengetésére és foldozásra volt kiküldve. De 1791 óra, midőn a 67-ik czikkely alkottaték, a statusi rendelkezéseknek ezen ágában tetemes elölépések történtek; azóta készült a napóleoni codex, a bajor, a porosz törvénykönyv és az igen sok tekintetben nagyon jeles ausztriai. Ezek a magános polgárok közötti viszonyokat nagyon kifejték és a mint naponkint érezhetőbb egy systematisált polgári törvénykönyv hiánya, ugy a törvényhozótest az 1791-ben elrendelt küldöttség hatóságának körébe szorítva és pusz ta foldozásra kárhoztatva nincs, és munkája ilyen jeles példák után kevesebb nehézséggel is jár. Első figyelemnek kell tehát lenni, hogy valahára más systema készüljön. Ezt ily nagy számú gyülekezetben kidolgozni szerfelett nehéz; azért is azt hozza indítványba: neveztessék ki egy kerületi választmány és arra bizassék — nem az, hogy az országos küldöttség munkáját superrevideálja, nemis az, hogy egyes törvényeket javaljon, hanem az, hogy a regnikoláris küldöttség dolgozatját princípiumokra vonja s e szerint egyszerüzvén a kérdéseket, egy systematizált codexnak csontvázát dolgozza 37*