Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A vád alá helyezés

74 a másik kettőnek bűnössége bebizonyítva van, az Ítélettől fél s azt minél távolabb időre törekszik elodázni. Mind a három vád alá helyeztetik; a tisztviselő megnyugvással fogadja, két társa azonban felebbezi a határozatot; a kir. it. tábla a vád alá helyezést helyben hagyta, a két bünos tovább felebbez — mert a legfőbb ítélőszék ezt is megengedi — de a vád ;ilá helyezés ott is helyben hagyatik. Következik a végtárgyalás, melyen N. tisztviselő felmentetik, a másik kettő pedig elitéltetik. A vizsgálat megindításától a végtárgyalásig egy esztendő telt el; ezalatt a hivatalától felfüggesztett s nyolez tagú családjával 600 frt évi fizetésének feléből tengődött tisztviselő a szégyen és az anyagi gondok súlya alatt testileg és lelkileg megtört úgy annyira, hogy visszanyert hivatalával többé kárpótolni nem lehetett. Egy kárpitos inas gazdájától bútorszövetet lopott, s azt X. szatócsnak eladván, megszökött. Az inas elfogatván, a vizsgálat a szatócsnak időköz-'* ben más városba történt elkÖltözkedése folytán, csak öt hónap alatt volt befejezhető. Az inas és a szatócs, ki roszhiszemű vevőnek bizonyult be, vád alá helyeztetett, de az inast, kinek sem szülei, sem rokonai, sem állandó tartózkodási helye nincs, s különben is mint szökevény fogatott el, vizsgálati fogságban hagyni kellett. A vád alá helyezést az inas megnyugvással fogadta, a szatócs azonban felebbezett. Tizenegy hónap telt el, mig az ügy végtárgyalásra került s a bíróság figyelembe véve a fenforgó enyhítő körülményeket, az inast egy-két hónapi börtönbüntetésnél hosszabb időre nem Ítélhette volna el, de hogy a kényes helyzetből meneküljön kénytelen volt az inasnak, meg nem érdemlett büntetésül vizsgálati fogságát betudni. Az ily esetek, hol az egyik vádlott a másik által használt jogorvoslatok miatt indokolatlanúl szenved, az életben gyakoriak s forrásukat a vád alá helyezés rendszerében lelik. Fölösleges és czélszerütlennek látszik tehát a vád alá helyezés intézménye s a néhai Írásbeli bünperek azon patriarchális korára emlékeztet, midőn még a vádló tiszti ügyész és a védő ügyvéd megjelentek a per felvételére, fentartották a fentartandókat s ezzel a bünper hevert tovább, de a vizsgálati fogoly is szenvedett tovább. Nekem legalább úgy tetszik, hogy a vád alá helyezés rendszere a közvetlenség és szóbeliség rendszerébe nem illik bele, mert a nélkül, hogy a biró a feleket és tanúkat maga elé idézné, s a végtárgyaláson fölmerülő lélektani mozzanatokat közvetlenül észlelné s a tanúkat megesketné s ekként a vizsgálat adatainak értékét kellőleg mérlegelni tudná, kénytelen a kir. ügyész Írásbeli vádja s a vádlottnak önvallomásában és felebbezéseiben írásba foglalt védekezései alapján oly írásos, előzetes procedúrának vetni meg alapját, mely alkalmas ugyan a büntető pernek késleltetésére, de kifogástalan bírói határozat hozatalára a bírónak biztos alapot csak ritka esetekben nyújthat. Azt tartjuk, hogy az ausztriai büntető perrend legfőbb előnye, hogy rendszerint a kir. ügyész v á d 1 e v e 1 e képezi a tárgyalás alapját és hogy a bíróság csak a vádlott kívánságára foglalkozhatik a vádlevél megbirálásával. Nem kételkedem, hogy a büntető perrendnek ezen instituttó jelzi jövő képét hazánkban épen úgy, mint egész Európában.