Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - Az amerikai párbaj büntetőjogi minősítése

H 7 Eltekintve ugyanis azoktól, melyek fenebbiekben annak igazolására hozattak fel, hogy az amerikai párbaj az ölési esetek köze' egyátalában nem számitható, s melyek részben itt is alkalmazást nyerhetnek, figyelembe veendő, hogy a vétkes emberölés tényálladéka akkor létesül, ha valaki másnak halálát vétkességből okozza, mi egyetcrtelmü azzal, hogy a tettes a cselekvényt, mely a halált előidézett okokat létesítette, akarta ugvan, de annak előre látható volt eredményét tudatába fel nem vette. Az amerikai párbajnál tehát a győztes fél csak az esetben volna vétkes emberölés miatt üldözhető, ha alappal birna azon állítás, hogy a cselekvényt, mely itt a sorsolásban áll, akarta, de annak eredményét, hogy tudnillik ellenfele öngyilkosságot kövessen el, tudatába nem foglalta, vagyis nem szándékolta. De épen ellenkezőleg áll a dolog az úgynevezett amerikai párbajnál; mert mindegyik fél akaratának szabad elhatározásából működik közre az élet és halál fölött döntő sorshúzásnál, és már ezzel szándékolja és czélba veszi annak előre megállapított következményeit is, vagyis azt, hogy a vesztes fél öngyilkossá váljék. Vétkességről, és ebből kifolyólag vétkes emberölésről, tehát az úgynevezett amerikai párbajnál szó nem lehet. III. Az úgynevezett amerikai párbajt a büntetőjog helyesen felfogott elvei szerint másnak minősíteni nem lehet, mint „öngyilkosságra való felbujtásnak". Azon megállapodásban, hogy a sorsolás eredményétől tétessék függővé, a sorsolok melyike váljék öngyilkossá, és az annak kiviteléül foganatosított sorshúzásban feltalálható a felbujtás minden tényezője: a felek mindegyike szándékosan idézi elő a másikban az öngyilkosságra való elhatározást azon esetre, ha a szerencsétlen sorsot húzza: kölcsönös és a sorshúzás eredményétől feltételezett reábirás ez az öngyilkosságra. Más kérdés azonban, váljon az amerikai'párbaj, ezen helyesnek elfogadott minősítése mellett a büntetendő cselekmények között helvét foglalhat-e, vagy pedig nem-e biztosítja neki épen e minősítés a büntetlenséget? Ezen kérdés helyes megfejtése feltételezi egy másik, a felbujtás által eredményezett cselekmény (öngyilkosság) büntethetősége iránti kérdés előzetes eldöntését, minthogy a felbujtás. mint a részesség egyik neme, csak azon tetthez való viszonyában, melyre vonatkozik, jöhet elbírálás alá. Az öngyilkosság büntethetősége fölött a tudományban folytatott vita korántsem mondható befejezettnek, mert míg egyrészt K ö s 11 in