Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

6 viduum lételének kérdése: a miség, minőség és mennyiség kérdése. Ha a bűncselekményt s annak tényáUadékát nem mint lehetőséget, hanem miként kell is, mint valóságot fogjuk fel,, annak körébe a bűncselekvési vulgo betudatási képességet nem lehet számitant, noha legtöbben azt a bűncselekmény lényeges ismérvének, kellékének tekintik. A büncselekvési képesség csak lehetővé teszi subjective a bűncselekmény elkövetését, de magát a bűncselekményt még nem alkotja, mert a mi még csak lehet, az még nem létezik; a képesség csak föltétele a bűncselekmény lételének, nemkülönben miként az alkalmas (concret) tárgy és alkalmas eszközök is csak puszta lehetőségei, illetőleg föltételei a bűncselekménynek, mint valóságnak. Minden bűncselekményben, ha azt végső elemeire bontjuk föl, e három egyszerű tényezőt találjuk: akarat, ténykedés és tény; ezeket már apróbb önálló elemekre fölbontani nem lehet. Minden bűncselekmény az akaratból indul ki, a ténykedés által lép a jogrend világába s hozza létre a jogsértő vagy jogveszélyes tényt. A bűnös akaratnak, melyről mint a bűncselekmény egyik alkateleméről külön lesz szó, mindaddig, míg a jog terén nem nyilatkozik mint változás okát létrehozó causalitás, semmi jogi jelentősége sincs. „Cogitationis poenam nemo patitur."" A bűncselekmény valóságot és jogi jelentőséget a ténykedés által nyer, mely alatt az akaró személynek minden oly külső a jogvilágra kiható igenleges vagy nemleges magatartása értendő,, mely által az akaratát positive vagy negatíve ténylegesitve, a létesülő ténynek érzékileg is tényező okává válik. Ily értelemben nem csupán az összes, hanem az egyes ténykedési, akaratténylegesitési mozzanatok is, mennyiben összefüggnek, a a ténykedés körébe tartoznak. „Sie (die Thatigkeit) ist die Bewegung des Willens auf dem Boden des Aussenwelt im Gegensatze zur That, welche nur das abgelagerte objective Ergebniss dieser Bewegung bezeichnet." (Berner.) E szempontból az u. n. előkészületek, megkezdések, valamint a befelező, sőt a bevégzés után is tovább tartó vagy folytatólagos positiv vagy negatív actusok is ténykedések; sőt ténykedések, mennyiben nem önálló bűncselekmények, a bünrészvételek is. De a ténykedés ugy mozzanataiban, mint különösen egységé-