Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - Magánjogi felelősség másoknak cselekményei által vagy örizetünk alatt levő dolgok által okozott károkért

40 ellenkezőleg azt magától értetődő gyanánt fejtegeti, ugyanazon következetlenségbe esik, mint a code alkotói. Ha egy szeméi}', ki minthogy a testi és szellemi érettség korát még nem érte el, avagy más okból idegen vezetésre szorul, valamely jogellenes cselekményt, követett el: a sértettnek általános elvek szerint mindenekelőtt a tettes ellenében volna kárpótlási igénye: ebből azonban rendszerint kevés haszna lesz. mert legtöbb esetben ily személyek nem, illetőleg még nem bírnak tulajdon vagyonnal, sőt gyakran még a szerzési képességnek is hiányában vannak (nem jogi szabály folytán, de tényleg), úgy hogy a károsult, jogos igényeivel, rendszerint a bizonytalan jövőre volna utalva. Ilven személyek tehát „nem nyújtanak a társadalomnak elégséges garantiákat cselekményeikért", sőt minden garantia hiányzik, ha a tettes azon személyek sorából való, kiknek (mint az infans-nak vagy őrültnek) tetteik egyáltalában be nem tudhatók, megfelelőleg azokból személyesen épen nem kötelezhetők. Másrészt épen éretlenségük, tapasztalatlanságuk a társadalomra nézve mindennemű veszélyeknek bő forrása; ennek biztonsága tehát parancsolólag kívánja, hogy azon személyek, kikér a köztük és a tettes között fennálló természetes viszony vagv különös megbizás folytán annak vezetése, őrzése megillet, kiket a társadalom egyúttal a tisztük teljesítéséhez megkívántató hatalommal felruházott, a mennyiben kellő kötelességüket valahogyan elhanyagolták, a tettes mellett vagy helyett vonathassanak felelősségre. Idáig a code-nak rendelkezései a római jog tanaival, valamint a legtöbb újabb polgári törvénykönyv idevágó szabványaival teljes összhangzásban vannak. Azonban miután a szülök, tanitók stb. kárpótlási kötelezettsége az önön vétségökért való lakolás elvén alapszik, a jogtudomány tanai, ugy a legtöbb modern törvénykönyv rendelkezései értelmében a károsult felperesnek feladata az összerü esetben alperesek hibáját állitaai és bizonyítani. A code szerkesztői, mint láttuk, a bizonyítás kérdésében máskép osztatták fel a szerepeket. A code-nak ezen feltűnő rendelkezését igaz, bizonyos határok közt a gyakorlati életből merített érvekkel védeni is lehet; igazolására jelesül a következőket lehet felhozni: ha a gyermek még teljesen zsenge