Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

A dolus tehát a tény minőségének tudásával ténylegesi­tett akarat; a meddig ér az akarat tartalmi tudatossága, addig ér a szándékosság — azontúl csak vagy culpa vagy casus létezik. A culpa a tény minőségének nem tudásával tény­legesitett (gondatlan) akarat, az tehát bizonyos tekintetben a dolus negatióját képezi, azonban nem oly értelemben, mintha a dolus akarat (positiv akarat) a culpa pedig nem akarat (negatív akarat) volna, hanem hogy a mennyiben amaz tuda­tos, annyiban emez nem tudatos akarat. A bűnösség két fája megegyezik egymással abban, hogy mindkettő akarat (a léte­sült tény akarata vagy annak előidézésére irányuló akarat), de különbözik abban egymástól, hogy a dolusnál az akarat az akart tény minőségének tudatával jár, a culpánál pedig épen e tudat hiányzik; amannál az értelmi erőnek positiv, emennél negatív magatartása fordul elő s ez minősíti az karatot. Egyelőre ennyi elég a dolus és culpa mint a bűnös aka­rat különböző fajainak föltüntetésére; azok közelebbi értelmé­nek kifejtését és meghatározását az illető helyen külön fogjuk adni. Itt befejezésül csak még egy kérdéssel kell foglalkoznunk, és ez : csak e két faja van a l ünösségnek, vagy van-e még több is? E kérdés itt annyival kevésbé mellőzhető, mivel voltak némelyek, kik nem elégedve meg a dolus és culpa különbsé­gével, még ezek közt középfajokat is állítottak föl. E közép­fajok volnának: a dolus indeterminatus vagy máskép generá­lis (Krug); az impetus és luxuria (Köstlin). Azonban ha a dolus és culpa közti különbséget szem előtt tartva e fogalmakat helyes szempontból fogjuk föl, azokat középfajoknak el nem ismerhetjük, mert azok vagy a dolus vagy a culpa körébe tar­toznak. Ugyanis a mi a dolus generálist illeti, mely alatt Krug azon esetet érti, midőn valakinek tudatos akarata oly általános sértésre (genus) irányul, mely fogalmilag több spe­ciális bűncselekmény tényálladékát átfoglalja, ha helyesen Ítél­jük meg, tulajdonkép nem egyéb mint dolus, mert a ki a genust tudva akarja, az tudva akarja azon egyes fajokat is, melyeket ama genus magában foglal. A ki bosszúból pisztolyt ragad és ellen­ségére elsüti, az úgy a testi sértés mint az ölés előidézésére el van határozva, tehát akármelyik eredmény létesüljön, az szándékolva van, a dolus az ölést is átfoglalja. A ki idegen

Next

/
Oldalképek
Tartalom