Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

24 személy is, ki a halálos Ítéletet jogosan hajtja végre, a szabadságbüntetésre Ítéltet fogságba veti, ki hivatalos hatalmával jogszerűen élve másnak jogát sérti, vagy kárt okoz; mert mindez esetekben az eredmény bekövetkezése mint bizonyos előrelátva sőt akarva van, a tény jogtalanságának vagy jogszerűségének, s ennélfogva büntethetőségének tudása pedig ezen theoria szerint nem lényeges dolog. Továbbá az eredmény bekövetkezésének bizonyossága vagy lehetősége iránti előrelátás nem is qualitativ, hanem csak quantitativ különbséget alkot, mely nem annyira a dolusnál, mint inkább csak a culpánál bir fontossággal. Végre ezen theoriából szükségkép következnék az is, hogy sem dolus sem culpa nern léteznék ott, hol a cselekvő oly eredményt létesített, melynek bekövetkezhetésére sem reílectált, noha azt köteles gondosság kifejtése mellett előreláthatta volna, s igy az u. n. nem tudatos culpa, bármily súlyos lenne is különben, nem tartoznék a büntetőjogba, sőt nem is volna culpa. Mindezen kísérletek a bűnösség fajait megállapítani, s a dolus és culpa közti határvonalat fölállítani főleg abban hibáztak, hogy nem a reális, a tényekben causalitáskép nyilvánuló akaratot, hanem csak a gondolati akaratot tartották szem előtt, holott a büntetőjogban csak azon akarat bir jelentőséggel, melyből mint tényező okából a létesült büntethető tény származott; a bírót, midőn a beszámítást eszközli, csakis ezen akarat érdekli, nem pedig azon akarat, mely tisztán a gondolatban létezik, s igy semmi jogi fontossággal nem bir. Különösen szembetűnik a putativ akarat és a reális vagv causalis akarat közti különbség ott, hol valaki tisztán physikai erőszak folytán működik, mert itt a causalis akarat, mély egyedül érdekelné a birót és criminalistát, teljesen hiányzik, mig a putativ akarat sérthetetlenül létezik (az illető pl. akarja nem tenni azt, a mire kényszeríttetik), mely azonban jogilag számításba nem jöhet; hasonlag a lényeges tévedéseknél, hol más van a putativ akaratban, és más tényleg a reális akaratban, sőt e kettős akaratnak megkülönböztetése fonalán legbiztosabban juthatunk a valódi akarat ismeretére; mert miután az embernek 'egy és ugyanazon időben nem lehet több akarata, hanem csak egy, kérdés: a két akarat közül melyik tekintendő az egy igazi akaratnak ? Ha az mondatik a g o n-