Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/10 / 5. szám - AZ OLASZ BÜNTETŐ JOGTUDOMÁNY ÉS TÖRVÉNYHOZÁS. Befejező közlemény

369 való rövid megemlékezésünk előtt, megérintjük, Pessina adatainak nyomán, az ezt megelőző codificationalis mozgalmakat. Miglietti már 1862-ben beterjesztett egy közös büntető törvénykönyv-javaslatot. Alapul az 1859-iki codexet és az 1861. február 17-iki módosításokat vette. Ez utóbbiakkal lépett a codex életbe, mint emiitettük, Dél-Olaszországban. A javaslat azonban még tárgyalás alá sem került. P i s a n e 11 i igazságügyminister 1863-ban egy bizottságot alakitott, melynek feladata volt, hogy közös büntető törvénykönyv-javaslatot készitsen. A bizottság azonban nem állt feladatának magaslatán. Nem mert nagyobb reformhoz fogni. Működése csak arra szorítkozott, hogy kevesbítette a halálbüntetés eseteit, s közös törvénynyé akarta változtatni az 1861. február 17-iki, ismételten emiitett decretumot. Eközben a kormány 1864. november 24-én javaslatot terjesztett a kamara elé, mely javaslat a törvényhozás egységessé való tételét czélozta. A parliament megszavazta a polgári, a kereskedelmi, a polgári és büntető eljárási, valamint a birói szervezetre vonatkozó törvényhozás egységesítését, s a ministeriumot 1865. ápril 2-án felhatalmazta a törvényhozás, hogy az ide vonatkozó codexeket és törvényeket a szükséges módosításokkal ellátva, életbe léptesse. A kormány azonban nem foglalta be fennebbi javaslatába a büntető törvénykönyvet, mert félt a harcz felidézésétől és nem bízott a sikerben. A parliamentben, a kormány tartózkodásának daczára is, szóba került a büntető törvénykönyv. Manci ni képviselő, kinek utóbb nagy szerep jutott Olaszország törvényhozási mozgalmaiban, azon inditványnyal lépett fel, hogy az 1849-iki törvénykönyv, az 1861. február 17-iki módosításokkal terjesztessék ki Toscanára is; ellenben a halálbüntetés szüntettessék meg egész Olaszországra nézve, s e büntetés helyét foglalja el az életfogytig tartó fegyház; s azon büntettek, melyeket az 1859-iki codex életfogytig tartó fegyházzal sujt, időleges, 20—25 évig terjedő fegyházzal büntettessenek. A bizottság, mely elé Mancini indítványa került, a fökérdés t. i. a halálbüntetés eltörlése kérdésének tekintetében pártolta a javaslatot, de a katonai és a brigantaggiora vonatkozó törvényekben fenn akarta tartani a halálbüntetést. A bizottsági jelentés felett 1865. február 25-én kezdődött a vita, mely egvike volt az olasz parliament",' legfényesebb ünnepeinek. E vita alkalmával tartotta Mancini a halálbüntetés eltörlése mellett azon nagy beszédet, melyben, mint Haus megjegyzi, az emberiség ügyét fényes elméjének egész felsöbbségével, s a számok érvére támaszkodó kétségtelen tények ékesszólásával védelmezte. A javaslat ellen csak kevés képviselő szólalt fel; de annál makacsabb harczot kezdett a halálbüntetés eltörlése ellen a kormány, mely a közbiztosság hiányosságával indokolta a halálbüntetés fentartását. A kép-