Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/10 / 1. szám - Die Nachtheile des Actienwesens und die Reform der Actiengesetzgebung. Berlin, 1878. [könyvismertetés]

61 melyben résztvenni akarnak, hogy végre a részvényesek kisebb szamával, az egyes részvényes nagyobb érdekeltségével több s u b j ekti v elem hozatik be a részvénytársaságokba, a mi a részvénytársasági ügy egészségesebb fejlődését nem kis mérvben fogná előmozdítani. Mint legkisebb névértéket szerző 10,000 vagy legalább 5,000 márkát javasol, a mi kétségkívül igen magas összeg, s különösen nálunk ennyire semmi esetre nem lehetne menni, ha csak a solid részvénytársaságok keletkezését is megakadályozni nem akarjuk. Második módja a spekulatív részvénytársaságok megnehezítésének szerző szerint a bemutatóra szóló részvények eltörlése. Szerző a névre szóló részvényektől különösen az agiotage korlátozását és a közgyűlések összeállításánál előforduló visszaélések megszűntét várja: e feltevést azonban a kereskedelmi törvény előtti magyarországi tapasztalatok nem igazolnak. Megengedjük, hogy a bemutatóra szóló részvények jobban mozdítják elő az agiotaget és a „Strohmanrier" üzelmeket, de a névre szóló részvények sem képesek ennek teljesen útját állni, hacsak az átruházást tetemesen meg nem nehezítjük, s a mi fődolog, a koholt nevek használatát a legszigorúbb büntetésekkel nem sújtjuk. Egy harmadik javaslata szerzőnek a nem készpénzbeli b é t é t e 1 e k r 6 1 (apports; szóló intézkedésekre vonatkozik, melyeket szerző impraktikusoknak tart, tekintve hogy a visszaélések ellen kellő garantiát nem képesek nyújtani. E vád a magyar kereskedelmi törvény 156.. §-a ellen is emelhető (mely a német kereskedelmi törvény 209. h) czikkével lényegesen azonos), bár szerzővel elismerjük azt, hogy bajos kielégítőbb és több garantiát nyújtó rendszabályokat kitalálni. Ez okból szerző is csak azt javasolja, hogy a visszaélések ellen irányuló büntetőjogi szabályok jobban praeciziroztassanak és szigoruabbakkal felcseréltessenek. Az insolid részvényaláirók távoltartása szempontjából szerző a Társaság bejegyzésének feltételét képező befizetési hányad felemelését javasolja és* pedig 25%-ra, mely követelménynek a magyar k. t. 159. §-a még fokozottabb mérvben már is elegei tett (30°/o befizetés). Még sikeresebb e tekintetben s egyszersmind a társaság soliditását kifelé is emelő szerző nézete szerint azon intézkedés, hogy a részvényaláirók és azok engedményesei a névérték teljes befizetéséért felelősek legvenek. E javaslat a magyar k. t. ellen is fordul, melynek 153. §-a szerint a részvényaláirók csak a névérték 50°/0-ának befizetéséért felelősek, a mit kielégítőnek, s jogilag is igazolhatónak részünkről sem találhatunk.