Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)
1878/10 / 1. szám - Die Nachtheile des Actienwesens und die Reform der Actiengesetzgebung. Berlin, 1878. [könyvismertetés]
57 K Die Nachtheile des Actienwesens und die Reform der Actiengesetzgebung. Von Wilhelm Oechelhaeuser, könig. preussischer geheimer Commerzienraht. Berlin, Verlag v. Július Springer i878. Igen nagy már azon irók száma, kik újabb időben különösen Németországban a részvénytársaságok reformjával foglalkoztak. Hivatottak és nem hivatottak, szakemberek és dilettánsok, jogászok és nemzetgazdák egyaránt hangoztatják javaslataikat, miként lehetne a részvénytársaságok körül felmerülő visszaéléseket megszüntetni, az ezekből származó gazdasági és erkölcsi hátrányoknak eleje't venni? A részvénytársaságok túlproduktiója szerencsésen megszűnt, legalább egy időre ; most a részvénytársaságokra vonatkozó reformjavaslatok túlproduktióját tapasztaljuk. „Das ist der Fluch der bösen That, dass sie fortzeugend böses muss gebaren !u Nem tehetünk róla, ha e túlproduktióval szemben minden új reformjavaslatot bizalmatlansággal veszünk kezünkbe; de annyival nagyobb azután örömünk is, ha egvszer-másszor ismét egy jó munkával találkozunk, olyannal, melyből csakugyan hasznot, tanulságot meríthetünk. Ilyen az előttünk fekvő. Alapos elméleti készültség párosulva gazdag gyakorlati tapasztalatokkal jellemzik szerzőjét, ki 20 éven át a részvénytársaságok terén mint egy nagy vállalat vezérigazgatója és több társaság felügyelő bizottsági tagja működvén, jelenleg nem azért ragadott tollat, hogy pro domo irjon, hanem hogv egész objectivitással elmondja mindazt, a mit észlelt és tapasztalt, a mit jónak talál vagy kárhoztat, a mit reformálandónak vagy meghagyandónak tart, nem rettenvén vissza attól, hogy épen azon körök eljárása fölött pálezát törjön, melyekhez maga is tartozik. Szerző nem lévén jogász, kiváltképen a nemzetgazdasági és kereskedői szempont az, melyből kiindul, s mely nevezetesen reformjavaslatait is átlengi. E javaslatok egy előzetes vizsgálaton alapulnak, váljon mennyiben lehet a részvénytársaságot mint vállalkozási formát átalában előnyösnek tekinteni, váljon mi a részvénytársaságok köz- és magángazdasági jelentősége átalában szemben a magánvállalkozás formáival? Szerző e részbeni fejtegetései nem mondhatók egészen újaknak : de nem lehet tagadni, hogy szerző a kérdést alaposan tanulmányozta, s feladatát ritka szakértelemmel megoldotta, s vizsgálatai annyival tanulságosabbak, mert egyúttal mutatják, miként kell eljárni, ha a részvénytársaságok reformjáról öntudatosan és czélirányosan szólani akarunk. Az első és fökérdés mindig az, mennyiben jogosult valamely intézmény önmagában véve ? csak azután lehet szó arról, miként javítsuk, miként reformáljuk azt, hogy a kinövések lehetőleg megakadályoztassanak. Ha a rész
