Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám - A FRANCZIA BIRÓSÁGOK MAGÁNJOGI GYAKORLATÁBÓL

hogy a „Figaro" e szerint nem alkalmazkodott a Héritier bérszerzödésében foglalt szigorú feltételekhez, ezen szerződés harmadik pontjában ki levén kötve, hogy Héritiernek nem szabad az ablakba, ugy szinte a lépcsőkre, a folyosókra sem fehérneműt felakasztani, sem semmifélét állítani, nem szabad neki kutyákat, macskákat vagy egyéb házi állatokat tartani, hogy másrészt bérbeadó is kötelezi magát házának helyiségeit csak tisztességes feleknek kiadni, kik azokat mint magánlakók használják, hogy azért Héritiernek kívánalma, miszerint elállhasson bérszerzödésétöl és ezért kárpótlást nyerjen, tökéletesen indokolt, és hogy a törvényszék az öt e czímen illető kárpótlást 4200 frcban tartja megállapitandónak: ezen indokokból a törvényszék kijelenti, hogy Rodiernek igénye tárgytalanná válván, az többé ugyan birói határozat tárgyát nem képezi, de özvegy Aubeynét Rodier irányában a költségekben marasztalja; Héritier bérletét azonban 1877. évi július 1-töl kezdve felbontottnak nyilvánítja és kötelezi Aubeynét Héritiernek kárpótlás fejében 50U0 frcot fizetni, Aubeynét az összes költségekben marasztalja, beleértve a Héritier kívánságára kiküldött szakértőét is ; kimondja továbbá, hogy Héritier köteles leend a Drouot-utcza 28. sz. házát a f. é. július 15-ig elhagyni, ha ugyancsak nem akar ott bérlő maradni szerződésének értelmében és annak lejártáig, mely esetben azonban tűrnie kellend minden további kárpótlás nélkül a „Figaro" vezérszerkesztőjének intézkedéseit; végre kötelezi az utóbbit, hogy szavatoljon özvegy Aubeynének a Héritier és Rodier által kieszközölt elmarasztalás főösszegéért és járulékaiért; a feleknek ezen felül támasztott igényeit alaptalanoknak nyilvánítja s azokat elutasítja; a „Figaro" vezérszerkesztöjét Aubeyné irányában a perköltségekben marasztalja.1) A közölt ítéletet egész kiterjedésében vettem fel, mert nézetem szerint kiválóan tanulságos a nem franczia jogászra nézve is, megoldván a bérleti és szomszédjogi viszonynak néhány oly kérdését, melyek iránt részint még nem tudott biztos megállapodásra jutni a tudomány sem hazánkban, sem Németországban, részint pedig még nem is tette őket fejtegetés tárgyává, holott pedig az élet türelmetlenül várja azokra is a választ. A franczia bíróság, mely előtt e kérdések felmerültek, a nélkül, hogy azok körül döntő elveket felállított volna, józan realismusától vezettetve, könnyen és mégis helyesen fejtette meg azokat. A fökérdés a kártérítést illeti, melyet esetünkben felperes, mint bérlő a bérbeadótól követel oly czímen, mert a szomszéd házban működő gőzgép és sajtók éjjeli nyugalmában zavarják. Azt kérdezhetné valaki, ugyan mikép lehet az éjjeli J) L. „Le Droit" 1877. évi 153. sz.