Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 2. szám - A POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS MÓDOSITÁSA. A m. kir. igazságügyministeriumban tartott értekezlet eredményei

152 mely a létező eljárásnak jellemző ismérveit nagyban és egészben megtartván, azon csak annyi változást tesz, mennyi kikerülhetetlenül szükségesnek látszik az égető bajok orvoslására. A képviselőház elé terjesztett javaslat ezen törekvés gyümölcse, s e törekvésre vezetendő vissza az is, hogy a minister által a szakbizottság elé terjesztett s általunk is közölt (1. e folyóirat VIII. k. 158—191. 1.) javaslatnak néhány intézkedése a képviselőház elé terjesztett javaslatban hiányzik, mert a szakbizottság vezérszempontul tekintette: csak a legégetőbb és semmi más, mint törvényhozási uton orvosolható bajokon a novella által segíteni. Az eredeti javaslat szövegezési technikája elejtetett s az új javaslatban az 1868: LIV. törvényczikknek a peres eljárásra vonatkozó összes változás alá nem eső szakaszai is reproducáltatnak, nehogy a törvény leendő alkalmazásánál a fentartott és hatályon kivül helyezett szakaszok iránt kétség merüljön fel. Az 1868: LIV. t.-czikknek időközben más törvények által akár hallgatag, akár kifejezetten hatályukat vesztett szakaszai (pl. az első folyamodásu bíróságok szervezetével összefüggő szakaszok), a jelen törvényes állapotnak megfelelő szövegezéssel vétettek fel, úgy hogy a törvényjavaslat peres eljárásunk valódi codificatiója gyanánt tűnik fel. Az 1868: LIV. törvényczikk azonban nem csak a peresr hanem a végrehajtási eljárást is szabályozza. A jogászközönség panaszai egyaránt mindkettő ellen voltak irányozva. Azonfelül a peres eljárás tervezett reformja, melynek körében a jogorvoslati rendszer megváltoztatására a fősúlyt kellett fektetni, szükségképen maga után vonja a végrehajtási eljárás reformját is, mert a jogorvoslati rendszer a peres és végrehajtási eljárásban nem lehet különböző. Az, hogy a peres eljárás habár csak legégetőbb hiányainak orvoslása, épen e hiányok természeténél fogva, a végrehajtási eljárás reformjával lesz összekötve, nem lehetett egy pillanatig sem kétséges. De vita tárgyát képezhette azon kérdés megoldása, vájjon a végrehajtási eljárás revisiójánál ugyanazon szempontból történjék a kiindulás, mint azt már a peres eljárásra nézve jeleztük és szorítkozzék a jogorvoslati rendszerben történt változtatásoknak megfelelő módosításokra, legfeljebb még hozzá véve néhány ellenmondás megszüntetését, valamint némely nyilt és a judicatura által nem helyesen megoldott kérdés helyes megoldását, vagy itt más természetű legyen a reform? A végrehajtási eljárás gyökeres újjáalakítása ellen a peres eljárásé ellen felhozott érvek egyike sem harczol. Az államra, a felekre egy új eljárás nem csak nem jár a költségek emelkedésével, hanem czélszerü és a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő intézkedések felvétele által — gyökeres reform mellett — még jelentékenyen olcsóbbá tehető az