Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám

2 Ha azonban a reformok utáni vágy belső, a nép kultúrai életében gyökerező, erkölcsileg és jogilag szükséges, !ugy végre is érvényesül és érvényesülnie kell, s kudarczot fog vallani mindazon kísérlet, mely arra irányul, hogy ezen igény holmi részlet által nyerjen valahogy kielégítést; ez nem szünteti meg, sőt növeli az igényt, mert e kísérletek világosan utalnak a törvényhozó tényezők azon beismerésére, miszerint a jogállapot tarthatatlan, s igy az orvoslásra alkalmazott eszközök elégtelenségét annál érezhetőbbé teszik. Ha áll ez a már létező codiíicatiók reformjára nézve, melyek legalább keletkezésűk idejének szüségleteivel számítva rendezték és alakították a jogi anyagot, melyek tekintetében tehát a fejlesztés processusa némi megnyugvással bizható agyakorlatra: mennyivel inkább kell hogy álljon ez ott, a hol az ősi jogállapot még oly alakban létezik, mint létezett századok előtt, a hol a törvényhozó rendező kezének még nem sikerült a jogi anyagot szerves egészbe foglalni, s a társadalmi igények által követelt formákba önteni. Midőn a nemzetek életében végre bekövetkezik a minden ellentétes akadályt elhárító alkalom arra, hogy a codificatió iránti táplált igény kielégítést nyerjen, akkor ez alkalmat meg kell ragadnunk, nem szabad használatlanul elmúlni engednünk, nehogy évtizedes harczok gyümölcseitől foszszuk meg magunkat. Ha valahol, ugy főleg ide alkalmazható a régi péliaszó : A jobb ellensége a jónak. Mert minden czivilizált nép törvényhozásának mezején szerzett tapasztalás azt bizonyítja, hogy a hol politikai vagy nemzeti viszályok következtében valamely törvény érdeke, czélja és hordereje feletti félreértések folytán, az egyértelemre jutást czélozó fáradozások eredménytelenül maradtak, ott a reform elnapolása egyértelmű volt a gyakran czéljukhoz közel jutott munkálatok visszavonhatlan feladásával, vagy legalább azzal, hogy az elejtett reformok űjra való felvétele felett a véletlenség határozott. Az alkalom nem mindig tér vissza kedvező körülmények közt, s valóban nem lehet tuczatonként számítani egy század elforgása alatt az epochalis törvényalkotó müveket, akár a polgári, akár a büntető jog terén. Mentse meg tehát magát minden nemzet ama vádtól, miszerint a végre kínálkozó alkalmat arra használta, hogy a gyümölcstelen vélemény- és szó-csete-