Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 1-3. szám - Telekkönyvi rendszerünk reformjáról

58 szerkesztésnek lényeges részét képezití0), hogy a helyszinelési munkálatokkal való összehasonlítást tesz szükségessé. A telekkönyvi hatóság ennélfogva tartozik a telekkönyv tartalma szerint jogosan érdekelteket megidézni, helybeli nyomozásokat, birói bizottmányok kiküldése által eszközöltetni" stb. Ezen figyelemreméltó ellenvetésre a javaslat tekintettel volt, midőn a 12. §. c) pontjában ekként intézkedik: „ha a megjelenők bármelvike a kiigazítást ellenzi, azonben ezen ellenzés csak oly ténybeli körülményekre vonatkozik, melyek helyszini szemle vagy pedig a helyszinelési iratok alapján tisztába hozhatók (valamint a zálogvisszaváltási és ősiségi igények bejelentése esetén): a telekkönyvi hatóság formaszerü per megengedése nélkül a tárgyalást eszközli és a bejelentés érdeme felett végzés utján határoz, minden egyéb esetekben a feleket rendes perutra utasítja". Ha azonban a már megindított rendes kiigazítási perben fordulnának elő oly mozzanatok, melyek ily körülmények felvilágositását a perben eljáró bíróságra nézve szükségessé tennék : akkor e biróság megkeresése folytán a telekkönyvi hatóságok a szükséges tárgyalásokra vagy nyomozásokra ily esetben is, minden esetre utasitandók volnának. Azon helyes szabály, „hogy ha az összes érdekelt felek beleegyező nyilatkozatai a kérvényhez mellékeltettek, a kért kiigazítás, illetőleg bejegyzés a felek meghallgatása nélkül elrendelendő," az erdélyi telekkönyvi rendtartás 25. §. e) pontjából vétetett át; azonban, bár a telekkönyvi rendeleten nem alapult, némely telekkönyvi hatóságunk által eddig is követtetett. Ellenben voltak telekkönyvi hatóságok, melyek a telekkönyvi rendelet szavai után indulva, mindenkor tárgyalást rendeltek, s ez által hasztalan idővesztegetést és a feleknek nem indokolt költséget okoztak CG). Ezért helyeseljük, hogy a fennebbi szabály kimondatott a birtokkiigazitási bejelentvényekre nézve, mig egy alábbi §., a 29-ik, ugyanezen helyes elvet mondja ki a zálogjogi átkeblezésekre vonatkozólag is. A javaslat a telekkönyvi rendeletnek a birtokkiigazitási s jelzálogátkeblezési tárgyalásokra vonatkozó intézkedéseit néhol az erdélyi telekkönyvi rendtartásnak idevonatkozó intézkedéseivel böviti és egészíti ki, azonkívül felveszi a birtokkiigazításokra nézve 1856. november 29. és a jelzálogi átkeblezésekre nézve 1858. február 6-iki igazságügyi rendeletek lényeges határozmányait; végre néhol a judicaturában e tárgy körül felmerült esetekre is figyelemmel volt. Azon kiindulási pont, hogy a peres ügyek a telekkönyvi 6e) T r a v n i k A. czikksorozata. A telekkönyvi hatóságok és birtokbiróságok hatásköre és illetősége. „Jogtud. Közlöny" 1871. évf. 14t;. 1. 66) B a u e r S. torv. biró czikke a „Jogtud. Közlöny" 1875. évf. 408. 1. .A birtokkiigazitás és átkeblezésröl".