Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)
1877/7 / 1. szám - Az igazságügyministeri értekezlet a váltóeljárás tárgyában
43 legfőbb rtélőszékre legyen az anyagi jog fejlődésének szabályozása bizva, megkívánják azt is, hogy semmiségi panasznak a legfőbb itélőszékhez legyen helye. X. Az igazolás rendkívüli perorvoslat, melyet csak akkor lehet használni, ha a joghátrányt tartalmazó birói határozat már jogerőre emelkedett. A rendelet intézkedései szerint igazolással élhet azon fél, a ki oly ténykörülményt igazol, mely valószínűvé teszi, hogy önvétke nélkül vagy ügyvédének mulasztásából valamely határnapon teljesítendő jogcselekményt véghez nem vitt. (48. §.). Első pillanatra szembeötlik azon nevezetes enyhítés, mely a közönséges perrendtartásnak rideg követelményén „az elhárilhatlan akadálytól" történt. A perrendtartásban ezen túlszigor mérsékeltetik az által, hogy vétlen mulasztás esetén az igazolás nem használása után a perújítás van megengedve. Ezen correctivum azonban a rendeletben nem fordul elő, azért az elhárithatlan akadály követelményét elejteni és helyébe a rendelet intézkedéseit kellett felvenni. Ugyanazon okokból eltér a rendelet a perrendtartásnak azon intézkedésétől, mely szerint a határidő az igazolási kérelem beadására minden esetben azon napot követő naptól számítandó, a melyen az elmulasztott jogcselekmény teljesítendő lett volna. (307. §.). A váltóeljárásban az igazolási kérelem, a tárgyalás és eskütétel elmulasztása esetén, a mulasztás következményeit kimondó birói határozat kézbesítését követő 3 nap alatt, — a kifogások, felebbezés, eskületételre jelentkezés beadásának elmulasztása esetében pedig, az elmulasztott határidőt követő naptól számítandó 15 nap alatt adandó be. (40. §.). Az igazolási kérelem felett rendes tárgyalás tartatik, melynél azonban néhány különös, az eljárás sürgős befejezését czélzó intézkedések alkalmazandók. Ezekhez számítandó minden ha lasztásnak kizárása, a bíróság utasítása a haladéktalan elintézésre, valamint azon tilalom, mely az igazolásra kitűzött tárgyalási határnap mulasztása miatt az igazolást kizárja. Az igazolási kérelem beadása rendszerint nem gátolja a végrehajtásnak alapul szolgálható határozat végrehajtását ; tehát kielégítési végrehajtás vezethető rendszerint akkor is, ha a marasztalt fél igazolással élt. És ez szükséges is, nehogy az igazolás a huzavonára felhasználtathassék. Csak azon esetben nem engedi meg a rendelet a kielégítési végrehajtás foganatosítását, ha azon határozat, mely a kielégítési végrehajtás alapjául szolgálna, az igazolási kérelem beadásakor az igazoló félnek még nem volt kézbesítve. De ez esetben biztositásnak van helye (52. §.). Nehogy végre a váltóeljárásra tartozó perek igazolási kérelmekkel túlárasztassanak, a rendelet oly határidők és határnapok mulasztása miatt, melyekhez különös joghátrány kötve nincsen, az igazolást nem engedi meg. (53. §.). XI. A perorvoslatok közt utolsó helyen szabályozza a
