Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - Bíráló megjegyzések fizetésképtelen adósok hitelezőinek kielégítéséről készítettt törvénytervezethez

zárlattal egyértelmű, szintén nem követeltetik; holott az ingatlan megkötésének tekintetei tagadhatlanul több figyelmet érdemelnek, sem mint az ingó tekintetében elrendelt zárlat. A perfeljegyzésnek és zárlatnak ratiója, hogy a megtámadható módon szerzett ingatlan avagy ingó továbbítás esetleg terheltetés utján a támadó elöl elvonathatik. Az e tekintetbeni alapos aggodalom egy és ugyanaz, akár ingóról, akár pedig ingatlanról legyen szó, és ugyanazért nem látom meggyőző okát annak, miért lehessenek nehezitöbbek azon feltételek, melyek az ingó dolgok zárlatához vezetnek, mint azok, melyek ingatlan tekintetében a támadó per feljegyzését eredményezik. A tervezet ilyképen a támadó biztosításáról intézkedvén azon esetre való tekintettel, midőn a támadás kérdését képező dolog a megtámadottnál még megvan, egészen mellőzi az e részbeni intézkedést a 23 §. bekövetkeztének esetében, vagyis akkor, midőn a támadás tárgya már épen nincsen meg, avagy csupán megromolva, illetve a megtámadott tényéböl jogokkal terhelve van meg. A 23. §. értelmében köteles a támadott ily esetben a dolognak a szerzés idejében való értékét illetőleg értéke csökkenését megfizetni. Alkalmas helyen világosan ki volna teendő, hogy ily esetben a támadó, ha egyebekben valószínűvé teszi, hogy a megromlott, illetve továbbított tárgy megtámadható módon szereztetett, a támadás tárgyát képező dolog értéke erejéig a támadott ellen annak egyéb vagyonára biztosítási végrehajtást vezetni jogosítva van. Ily intézkedés világos fölvétele annál szükségesebbnek mutatkozik, mert az a javaslat által is felvett zárlat esetének okszerű következménye, helyesebben analógiája és mert szemben azon köztudomásos ténynyel, hogy bíróságaink országszerte nem igen sok hajlamot és kedvet mutatnak adott esetben a törvény analógiáját is alkalmazni: csakis ily világos intézkedés mellett lehetne elejét venni annak, hogy a megtámadott a megtámadható módon szerzett dolog elidegenítése, elrejtése avagy terheltetése által minden biztosítási intézkedés lehetőségét kizárhassa. VI. A tervezet eltéröleg az osztrák javaslattól, mely a megtámadás jogát csődön kivül csupán kereset utján engedi érvényesíttetni, a 47. és 48. §. eseteiben csődön kivül is engedi a támadó jogot kifogás utján érvényesíteni. Alkalmasint ezen két esetre való tekintettel használtatik a tervezetben mindenütt a „perirat" terminológiája, hol egyebekben a „kereset" kifejezés volna használandó. Igaz, hogy bővebb értelemben a „kereset", is perirat, de hogy nem minden perirat „kereset", az bővebb értelmezést nem igényel. A „kereset" kifejezésének a „perirat" kifejezésével való helyettesítését tehát nem tartom szerencsésnek és attól tartok, hogy ezen helyettesítés a gyakorlatban fogalom-zavarokra fogna