Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 6. szám - Magyar állam jog. Budapest, 1877. [könyvismertetés]

488 eltökéltség szigorával" vessen önmagával számot. A másik beszéd mint szónoklat szerencsés kísérlet, az exhortatio körén azonban ez sem emelkedik túl. Nem akarjuk eldönteni, szükséges-e a mi egyetemünk ifjúságához ily exhortatiokat tartani, a minők minden középiskola ifjúságához szoktak intéztetni. Hanem azt ki merjük mondani, hogy közlése az ilyen beszédeknek egészen felesleges; az irodalomnak, a szellemi életnek nincs belőle haszna. Ugy tudjuk, hogy a külföldi egyetemeken az egyetemi ünnepélyes beszédek nem kétes értékű exhortatiok és „rektorsági programmok" szoktak lenni, hanem oly tudományos előa d á s, mely tárgyánál, módszerénél, bizonyos irányban folyt kutatások eredményeinek összefoglalásánál vagy egy új tudományos irány megjelölésénél vagy egyátalán tudományos értékénél fogva az egyetem összes karának, minden müveit hallgatónak érdekét képes felkölteni. Ilyen beszédek, hogy találomra példára is hivatkozzunk, John Stuart Mi 11 rektori beszéde, Schultze Hermán, boroszlói tanáré (Der Rechtschutz auf dem Gebiete des öííentl. Rechts". Eine Rede zum Antritte des Rektorats), Lazarus rektori beszéde a berni egyetemen („Über den Ursprung der Sitten; megjelent önállóan és a Zeitschrift für Völkerpsychologie-ban), ilyenek Sybel tanáréi (Kleine historische Schriften I. és 11. k.), ilyen Bluntschli, heidelbergi tanáré (Der deutsch-französische Krieg) és legújabban B inding Károlyé a lipcsei egyetemen („Das Problem der Strafe in der heutigen Wissenschaft"). Ha egyetemünk példát vesz ezen beszédekből, akkor érdemes lesz azokat sajtó utján közzétenni, az exhortatiokat azonban kár az egyetem falain kivül terjeszteni. Kétségtelenül imposans adat az, hogy egyetemünknek a mult évben több mint harmadfélezer hallgatója volt, vagy az, hogy öl rendes, 18 rendkívüli tanár működött, vagy az, hogy fentartása majdnem egy fél millió forintot vett igénybe. Alig van széles e világon három vagy négy egyetem, mely ezen adatok tekintetében kiállja az összehasonlítást a mienkkel. Hanem ha ezen imposans adatok azt a kedvező benyomást teszik reánk, hogy íme hatalmas székhelyet alkottunk az intelligentiának, a szellemi életnek, a tudománynak: az „Acta", hiányos adataival és unalmas exhortatióival, igazán nem tesz imponáló benyomást, belőle, legalább a jogi facultás szellemi élete valami nagyon fényárasztó sugarakban bizony elő nem tör.